A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
| 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál Under The Same Sky | |||||
Abdi İpekçi Aréna, Isztambul, Törökország | |||||
| Elődöntő | 2004. május 12. | ||||
| Döntő | 2004. május 15. | ||||
| Műsorvezető |
Korhan Abay Meltem Cumbul | ||||
| Rendező csatorna |
 | ||||
| Győztes dal |
 Wild Dances (Ruslana) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. | ||||
| Indulók száma | 36; 24 a döntőben, az elődöntőből 12 dal nem jutott tovább | ||||
| Először részt vevő országok |
 Albánia Andorra Fehéroroszország.svg){kind=small} Szerbia és Montenegró | ||||
| Visszatérő országok |
 Dánia Macedónia Finnország Litvánia Monaco Svájc | ||||
| Visszalépő országok | — | ||||
| Nulla pontos dal |
Svájc (az elődöntőben) | ||||
| Meghívott előadók | Sertab Erener, Fire of Anatolia | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
A 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a negyvenkilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a törökországi Isztambul adott otthont. A helyszín az isztambuli Abdi İpekçi Aréna volt.
A résztvevők
Először vált a dalfesztivál kétnapossá. A május 15-i döntőt május 12-én egy elődöntő előzte meg. Az elődöntő bevezetése lehetővé tette, hogy a korábbinál lényegesen több ország versenyezzen, így megszűnt az 1993-as Eurovíziós Dalfesztivál óta használt kieséses rendszer.[1]
Először vett részt Albánia, Andorra és Fehéroroszország, valamint 1992 után először csatlakozott a mezőnyhöz Szerbia és Montenegró. Monaco, mely utoljára 1979-ben szerepelt, huszonöt év kihagyás után tért vissza. Visszatért még az előző évet kihagyni kényszerülő Dánia, Macedónia, Finnország, Litvánia és Svájc, így összesen harminchat ország vett részt.
Előzetesen Luxemburg és Magyarország is jelezte indulási szándékát, de végül mindketten visszaléptek még a határidő előtt.[2][3]
A döntő huszonnégy fős mezőnyét a "Négy Nagy", az előző dalfesztivál első tíz helyezettje, és az elődöntő továbbjutói alkották.
Harmadjára fordult elő (1966 és 2000 után), hogy két későbbi műsorvezető is szerepelt: a görög Sakis Rouvas a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivál házigazdája volt, a szerb Željko Joksimović pedig 2008-ban látta el ugyanezt a feladatot.
A verseny
Ekkor vezették be az egységes Eurovízió-logót, melyet azóta mindegyik versenyen alkalmaznak. (Az angol nyelvű Eurovision felirat, melyen a szív alakú V betűben helyezkedik el a rendező ország zászlaja.) Az isztambuli verseny mottója Ugyanazon ég alatt volt, az európai egység kifejezéseképpen.[1]
Az elődöntőben huszonkét ország indulója vett részt, és mindegyik résztvevő rendelkezett szavazati joggal. Viszont az automatikusan döntős országok közül Franciaország, Lengyelország és Oroszország nem közvetítette az elődöntőt, így nem is szavazott.[4] A következő évektől a szabályok értelmében már mindegyik országnak kötelező jelleggel közvetítenie kellett az elődöntőt, és szavaznia is kellett.
Az elődöntő végén a két műsorvezető – véletlen sorrendben – kihirdette a tíz továbbjutót. Ezután a képernyőn megjelentek a nem továbbjutók pontszámai, de a következő évektől ezt nem mutatták meg az elődöntő estéjén. Az elődöntő és a döntő részletes ponttáblázatát a döntő után hozták nyilvánosságra.
A versenyt a részt vevő országokon kívül Örményország, Koszovó, Puerto Rico, Ausztrália és az Egyesült Államok is közvetítette.
Először a dalfesztivál történetében, nem sokkal a verseny után kiadtak egy hivatalos DVD-t, melyen az elődöntő és a döntő is megtalálható volt.[1]
A szavazás
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Érdekesség, hogy Törökország a verseny történetében először adott pontot (ötöt az elődöntőben és egyet a döntőben) Ciprusnak. Ciprus pedig négy pontot is adott Törökországnak ebben az évben. Ez volt az első és eddig egyben az utolsó év, hogy a két ország adott pontot egymásnak ugyanabban az évben.
Svájc nulla ponttal zárt az elődöntőben, annak ellenére, hogy harminchárom ország szavazott, míg a döntőben három ponttal utolsó helyen záró Norvégiának ez már a rekordot jelentő tizedik utolsó helye volt.
A végül második és harmadik helyen záró szerb és görög dal a döntőben mindegyik országtól kapott pontot. A győztes Ukrajna pedig csak Svájctól nem kapott pontot.
A döntőben mind a harminchat részt vevő ország szavazott, és a kétbetűs kódneveik szerinti ábécé sorrendben kerültek sorra. A szavazás során Görögország, Szerbia és Montenegró és Ukrajna lépett elő esélyessé.[1] Végül Ukrajna diadalmaskodott. Mint az a később nyilvánosságra hozott pontokból kiderült, az elődöntőben Ukrajna még csak második volt Szerbia és Montenegró mögött, a döntőben azonban megfordult a sorrend.
Ez volt Ukrajna első győzelme. Rekordnak számít, hogy a 2003-ban debütáló ország már a második évében megnyerte a versenyt.[5]
Elődöntő
- Az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. (A továbbjutók kiemelve.)
.svg){kind=small}
