A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
| Horváth István | |
| Született |
1944. október 5. (78 éves) Szentendre |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | hangmérnök |
| Iskolái | Budapesti Műszaki Egyetem (–1970) |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Horváth István (Szentendre, 1944. október 5. –) Erkel Ferenc-díjas magyar hangmérnök. A Magyar Rádió elektroakusztikus stúdiójának vezető hangmérnökeként jelentős szerepe volt a 20. századi magyar elektronikus zene fejlődésében.[1]
Pályafutása
1970-ben szerzett villamosmérnöki diplomát Budapesti Műszaki Egyetem híradástechnika szakán. 1970-től nyugdíjazásáig, 2007-ig a Magyar Rádió hangmérnökeként dolgozott. 1974-től részt vett a rádió elektronikus zenei stúdiójának létrehozásában,[2] majd 1976-tól a stúdió vezető hangmérnöke volt a stúdió 2007-es bezárásáig. 1975 és 1995 között a Zeneakadémia zeneszerzés szakos hallgatóinak az elektroakusztikus zeneszerzés gyakorlatát oktatta Pongrácz Zoltán professzor úr irányításával. 1991-től a Sugár Miklós zeneszerző-karmester irányításával megalapított elektroakusztikus műveket megszólaltató EAR együttes hangmérnöke.[3]
Munkássága
Több mint négyszáz önálló elektronikus, elektroakusztikus zeneművet készített zeneszerzők irányításával. Az elkészült művek számos nemzetközi versenyen nyertek díjakat. Több színházi előadás, film és televíziós produkcióhoz készített effekteket, zenei felvételeket. Önálló elektroakusztikus zenei felvételeinek nagy része hanglemezeken, illetve CD kiadványokon is megjelent. Munkáját 1999-ben és 2006-ban Artisjus-díjjal, 2001-ben Erkel Ferenc-díjjal értékelték.[4][5][6]
Idézetek sajtókritikákból
- „A művek zavartalan megszólalásában jelentős szerepet vállalt Horváth István hangmérnök, aki a tőle megszokott nyugodt szakértelemmel és háttérben maradó alázattal teljesítette a zeneszerzők és az előadók kéréseit.”[7]
- „Az előadók – az említetteken kívül Kántor Balázs, Matuz Gergely, Maros Éva és Mérey Anna – éppúgy kitettek magukért, mint az elektroakusztikus daraboknak már létrehozásában tevékenyen segítő hangmérnök, Horváth István, valamint az EAR-t vezető és a zárószámban vezénylő Sugár Miklós.”[8]
Hivatkozások
- ↑ Porrectus: Nyolc kortárs zenei est a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, Muzsika 2003. június, 46. évf. 6.
- ↑ Magyarország a XX. században III. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2000. 446. o. ISBN 9639015083
- ↑ Az EAR együttes adatlapja, Budapest Music Center
- ↑ Átadták az Artisjus Zenei Alapítvány díjait, Muzsika 2000. január, 43. évf. 1.
- ↑ Díjazottak listája, index.hu, 2001. március 14.
- ↑ Az ARTISJUS Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület zenei jutalmai 2006-ban, Muzsika 2007. január, 50. évf. 1.
- ↑ Szitha Tünde: Korunk Zenéje 2003. szeptember 26. - október 8., Muzsika 2003. december, 46. évf. 12.
- ↑ Hollós Máté: Inquieto - A 75 éves Láng István szerzői estje, Muzsika 2008. április, 51. évf. 4.
Források
- Horváth István adatlapja, Budapest Music Center
- A Muzsika lapszámai az epa.oszk.hu-n
- Dal+Szerző magazin, 2013/1. szám, 30-34. oldal
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Bérczi Endre
Bókai Zoltán
Balázs Gábor (hangmérnök)
Bartók Péter
Brunner Zsolt
Dabasi Péter
Dobos László (karnagy, 1956)
Erdélyi Gábor (hangmérnök, 1937)
Fék György
Fülöp Attila (operaénekes)
FankaDeli
Galambos Zoltán (rendező)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.