Terzina (vagy tercina) (olasz) – ötöd- vagy hatodfeles jambusokból álló, a strófákat összekötő rímképletű, háromsoros versszak.

A világirodalomban Dante Alighieri tette híressé ezt a versformát a Divina Commedia (Isteni színjáték) című művében. Ebben az egymást követő terzinák rímei összefonódnak, mivel a rímképlete aba / bcb / cdc és így tovább. Példa Babits Mihály fordításában:

„Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.”

„Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan, s milyen e sűrü, kúsza vad vadon: már rágondolva reszketek legottan.”

„A halál sem sokkal rosszabb, tudom. De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton.”

A magyar irodalomban a szonetten kívüli tercina ritkán fordul elő. Példaként megemlíthetjük Dsida Jenő Miért borultak le az angyalok Viola előtt^[1] című lírai történetének negyedik részét.

Nem szabályos szótagszámú (kilences) tercinában írta Babits Mihály Ady Endrének című versének második részét:^[2]

Jegyzetek

Források

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók

verstan témában.

• Terzina – Magyar etimológiai szótár Arcanum
• Tercina Kulturális Enciklopédia
• Bokor József (szerk.). Terzina, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!