A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Tömegtermelés vagy tömeggyártás a termékek szabványosított eljárásokon alapuló, nagy tételekben és viszonylag hosszú időn át történő előállítása, leggyakrabban gyártósorok által. A tömegtermelés sajátossága a szerszámgépek, gyártócellák és logisztikai ellátórendszerek nagyfokú automatizáltsága.[1]
A gyártási műveletek gyakorlatilag állandóak, így érdemes kidolgozni részletes terveket és technológiai utasításokat valamennyi műveletre. A gépelrendezés az alkatrészfolyam irányát követi, és a gyártósoroknál és szerelőszalagoknál dolgozók munkája nem kíván magas kvalifikációt, elég a gépek kezelésére betanítani őket, alacsony szakképzettségű vagy betanított munkaerővel lehet dolgozni.
A felhasznált speciális anyagokat érdemes kizárólagos gyártóktól beszerezni. A műszaki norma szabatosan meghatározott, optimális technológiai paraméterekkel.
A tömegtermelés elve rendkívül sok termék gyártásánál alkalmazott módszer, kezdve a folyékony közegektől és ömlesztett anyagoktól (mint pl. étel, tüzelőanyag, ásványi anyagok) az egészen nagy, szilárd testek előállításáig (pl háztartási készülékek és gépjárművek).
A tömegtermelés egy összetett folyamat, azonban mindenképpen megkülönböztetendő a kézimunkától és az ipari forradalom előtti manufaktúráktól. Ugyan már az ipari forradalom előtt is voltak termékek, amelyeket a tömegtermelés elvei alapján készítettek, valójában azonban a széles körű alkalmazása a 19. század végére tehető, ekkor a modern fejlett társadalmak gazdasági hajtómotorjává vált.
Áttekintés
A tömegtermelés lehetővé tette a vállalatoknak, hogy az azonos termékeket nagyon gyorsan nagy tételben előállíthassák. A gyártósor összeszerelési technikái által pedig a félkész termékek munkástól munkásig áramlottak. Minden munkás a teljes folyamat csupán egy részfolyamatát végezte el a gyártásnak, ahelyett, hogy egyetlen dolgozó végezte volna az előállítást a folyamat kezdetétől a végéig.
A tömegtermelés magával vonta a nyersanyagok illetve a félkésztermékek áramlásának fejlődését. Egy gyártósor nehezen képzelhető el folyadék- és gázszállító csövek vagy csavaradagolók nélkül. A kőolaj-finomítás és ömlesztett termékek előállítása pedig akár teljesen automatizált is lehet folyamatszabályozás által. A folyamatszabályozás különböző mérőberendezéseket használ a mérendő jellemzők megállapítására (pl. hőmérséklet, nyomás, térfogat), mely által visszajelzést kap a rendszer az adott állapotról.
Az olyan ömlesztett termékek, mint a szén, ércek, gabona stb. szállítása szíj-, lánc-, léc-, pneumatikus hajtás vagy szállítócsiga segítségével megoldott. A mozgatásba bekapcsolódhat serleges felvonó és mozgó jármű is (pl. markoló). A raklapra szerelt termékek mozgatása targoncával történik. A súlyos termékek (papírtekercsek, acéltekercsek, nehéz gépszerkezetek) szállítása elektromos futódaruval történik, ezeket gyakran nevezik híddarunak is, mivel fesztávjuk átíveli az egész gyárat.
A tömegtermelés tőkeigényes és energiaigényes folyamat, a munkások számához viszonyítva magas fokú gépesítés jellemzi. A folyamat általában nagy arányban automatizált, miközben az egy egységre eső gyártási költség alacsonyan marad. Azonban a tömegtermeléshez elengedhetetlen gyártósorok és azok összetevői (robotok és mechanikus sajtók) ára magas, ezért a befektetőknek tisztában kell lenniük a termék által jövőben szolgáltatott profit mértékével és megtérülésének kockázatával.
"A szerszám tartalmazza a képességet"; ez a mondat a tömegtermelés egyik kiváló leírása, amely kifejezi, hogy a munkásnak nem szükséges szakképzettnek lennie a különféle eszközök használatához. A 19. és a 20. század elején ezt úgy fejezték ki, hogy "A szaktudás a munkaasztalban van" (azaz nem a munkás képzése által). Ahelyett, hogy egy szakképzett munkás megmérje a termék összes alkatrészének minden méretét, majd összehasonlítsa az eredeti tervekkel, hogy egyeznek-e, ellenőrző sablonokat hoztak létre, így biztosítva a megfelelő egyezőséget. Mivel az összes elkészült alkatrész azonnal leellenőrzött, az összeszerelés fázisában a többi alkatrésszel való kapcsolódáskor nem léphetnek fel hibák, így nem kell időt fordítani az újabb hibakeresésekre. Később, a számítógépes irányítás megjelenésével (például CNC ) a sablonok szükségtelenné váltak, azonban továbbra is igaz maradt, hogy a szaktudást (folyamatot, eljárást vagy leírást) maga a szerszám tartalmazta, nem a munkás ismeretei. Ez a speciális tőke mindenhol elvárt a tömegtermelés területén, az összes munkaállomáson, legyen szó CNC megmunkálócelláról vagy hegesztőrobotról, különböző, finomhangolt beállításokra van szükség az eredményes munkavégzéshez.
Történelem
Korai előzmények
Kínában már a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 403-221) tömegesen gyártottak bronzból számszeríjakat. Qin állam győzelme részben annak köszönhető, hogy nagy seregeket szerelt fel olyan számszeríjakkal, melyek kifinomult, könnyen cserélhető ravaszmechanizmussal rendelkeztek.[2] A punok számára pedig sorozatgyártásban készült gályáik tették lehetővé, hogy hatékonyan ellenőrizzék a Földközi-tenger partvidékét. Velence évszázadokkal később szintén sorozatgyártásban készített hajókat, melyek előregyártott és összeszerelősorokon összeszerelt alkatrészekből álltak. A velencei arzenál képes volt naponta egy hajót legyártani, ami a maga korában egyedülálló volt, a létesítmény 16.000 főt foglalkoztatott. A sorozatgyártás a könyvkiadásban is mindennapossá vált, miután Johannes Gutenberg kézisajtójával a 15. század közepén megalkotta a modern a könyvnyomtatás alapjait.
Az ipari forradalom idején egyszerű sorozatgyártási technikát alkalmaztak az angol Portsmouth Block Mills gyárban, amely a Napóleoni háborúk alatt hajócsigasorokat gyártott a Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) számára. Habár a Krími háború John Penn által tervezett ágyúnaszádjait csak kis sorozatban gyártották, összeszerelése kiváló példa a sorozatgyártási folyamatok első alkalmazására a hajóiparban.[3] Egy admirális megrendelésére Penn 90 db magas nyomású, forradalmian új típusú gőzgépet tervezett hajók meghajtására, majd a teljes megrendelést 90 napon belül leszállította. Ezenkívül már Whitworth szabványt alkalmazott a furatok méretezésénél.[4] A 18. században a technikák azonban inkább kis szériás gyártásban terjedtek el (órák, karórák, kézifegyverek) és az alkatrészek általában nem voltak cserélhetőek.[5]
A gépek kora
A tömegtermelés világméretű elterjedésének előfeltétele volt a szabványosított alkatrészek és szerszámgépek bevezetése, illetve a szükséges energia előteremtése, elsősorban elektromosság formájában.
A 20. századi szervezeti menedzsment is fejlődésnek indult ezzel egy időben. A tudományos menedzsment, más néven Taylorizmus területén jó néhány mérnök tevékenykedett, közülük legismertebb Frederick Winslow Taylor, akinek a munkássága később nagy hatással volt a következő interdiszciplináris területekre: üzemmérnök, gyártómérnök, operációkutatás és vezetési tanácsadás. Habár Henry Ford alapította a Henry Ford Companyt, nem egészen egy év múlva elhagyta a céget, amely később Cadillac néven futott tovább és megnyerte a híres Dewar kupát szabványosított, sorozatgyártott, precíziós motoralkatrészek forradalmi újításáért. Bár Henry Ford elvétette a célt, mert a Taylorizmus elveit kevésbé vette figyelembe első vállalkozásánál, azonban az 1903-ban megalapított Ford Motor Company már átütő sikert hozott számára. A Ford vezetősége rendkívül sok időt és tanulmányt szánt üzemének gépesítésére és kiemelt figyelmet fordított a munkások által végzett műveletek szabványosítására és csökkentésére. A Ford és Taylor közötti jelentős különbség valójában abban mutatkozott meg, hogy míg Taylor a munkás hatékonyságára összpontosított, Ford a munkaerő helyettesítése végett minél több gépet szerzett be, ezeket logikusan rendezte gyártósorba, és ahol lehetséges volt, csökkentette a kézimunkát.
Az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma támogatta a fegyveralkatrészek gyors kicserélhetőségének fejlesztését a nagy fegyvergyárakban (Springfield, Harpers Ferry), amely célját az 1850-es évek elejére teljesítette is. Ebben az időszakban terjedtek el a szerszámgépek, melyeknek fejlesztése nagymértékben a fegyverraktárak által történt.
Jegyzetek
- ↑ Production Methods, BBC GCSE Bitesize, Hozzáférés ideje: 2012-10-26.
- ↑ Mass-Produced Pre-Han Chinese Bronze Crossbow Triggers: Unparalleled Manufacturing Technology in the Ancient World. by David Williams. Arms & Armour, Volume 5, Number 2, October 2008 , pp. 142-153(12) http://www.ingentaconnect.com/content/maney/aaa/2008/00000005/00000002/art00003
- ↑ (1965) „The Crimean War gunboats, part 1”. The Mariner's Mirror, the Journal of the Society of Nautical Research 51 (2), 103–116. o. DOI:10.1080/00253359.1965.10657815.
- ↑ „The Times”, The Times , 1887. január 24.
- ↑ Hounshell, David A. (1984), From the American System to Mass Production, 1800–1932: The Development of Manufacturing Technology in the United States, Baltimore, Maryland: Johns Hopkins University Press, ISBN 978-0-8018-2975-8, LCCN 83016269, OCLC 1104810110
További információk
- Dr. Dudás Illés: Gépgyártás-technológia I. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2004.) ISBN 9631640302
- Dr. Dudás Illés: Gépgyártás-technológia II. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2007.) ISBN 9789631660036
- Czéh Mihály, Hervay Péter, Nagy P. Sándor dr.: Megmunkálógépek (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999.) ISBN 9789631616590
- Lukács Attila: Autóipari anyag- és gyártásismeret (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993.) ISBN 9631600432
- Lukács Pál: Új anyagok és technológiák az autógyártásban I. (Maróti-Godai Kiadó, Budapest, 1998.) ISBN 9639005037
- Plósz Antal, Vincze István, dr. Márton András: Anyag- és gyártásismeret (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999.) ISBN 9633368898
- Ambrusné Dr. Alady Márta, dr. Árva János, dr. Jezsó László, Dr. Nagy P. Sándor, dr. Pap András: Gyártási eljárások (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999.) ISBN 963161641X
- Baranyiné C. Veres Anna: Anyag és gyártásismeret (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2003.) ISBN 9789631619713
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.