Priszcilliánusok -

A priszcilliánusok egy, a 4. században alapított ókeresztény irányzat. E gyűjtőnév annak a hispániai aszkétacsoportnak a tagjait jelölte, akiket Priscillianus nevéről nevezetek el.

A katolikus egyház eretnekeknek nyilvánította őket, mert szemben álltak az egyre több dogmát felállító egyházi tanítással és a dogma nélküli kereszténység eszméjét hirdették.^[1] Az elítélés alapjául a gnosztikus dualizmus, a modalizmus és fatalizmus vádjai álltak.

Priscillianus a hispániai Ávila püspöke volt.^[2], akit 381-ben egy időre száműzetésbe küldtek, majd több követőjével együtt boszorkányság vádjával 385-ben kivégeztek. Az ítélet ellen többek közt Tours-i Szt Márton is tiltakozott.^[3]

A priscillianizmus követői modalista Szentháromság-tant hirdettek, tagadták Krisztus preegzisztenciáját és valóságos emberségét (doketizmus). Társadalomkritikájukban elítélték a házasságot, a gyermeknemzést, a húsfogyasztást ^[2] és aszkétikus életvitelt folytattak.

A priszcilliánusok a hatóságok szemében törvénysértők, jogtiprók voltak és „romlott” életet éltek. A mozgalom az erőteljes üldöztetés miatt a 6. században teljesen eltűnt.^[1]

Jegyzetek

↑ ^a ^b Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
↑ ^a ^b Akadémiai Kiadó: Világvallások → priscillianizmus; 2009
↑ Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006

Források

Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, 1983
Pallas

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Priszcilliánusok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.

[ReferenceA-1] Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon

[Akadémiai_Kiadó:_Világvallások_→_priscillianizmus;_2009_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Akadémiai Kiadó: Világvallások → priscillianizmus; 2009

[3] Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006

[1]

[2]

[3]