Dr. Pásztorniczky Lajos (Deregnyő, 1925. március 24. – Budapest, 1981. május 17.) okleveles villamosmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1961), tanszékvezető egyetemi docens, a Haza Szolgálatáért Érdemérem tulajdonosa.^[2]

Életpályája

1945–1950 között a budapesti műegyetem gyengeáramú szakán tanult; 1950-ben villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1950–1953 között a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa volt. 1959-től a budapesti műegyetem vezeték nélküli híradástechnikai tanszékén adjunktus, 1962-től docens, 1963–1966 között helyettes tanszékvezető és a villamosmérnöki kar dékánhelyettese, 1966–1981 között a mikrohullámú tanszék vezetője volt.

Kutatási területe a félvezető áramkörök és az impulzustechnika. Kidolgozta és oktatta az impulzustechnika alapozó szaktárgyát, és megszervezte az impulzustechnikai laboratóriumot. Impulzustechnikai jegyzeteket, majd tankönyvet írt.

1976-ban tagja volt az Interkozmosz tagországok értekezletén részt vevő magyar kormányküldöttségnek, amelyen bejelentették, hogy meghívják a szocialista országokat, később kiképzendő űrhajósaikkal vegyenek részt a világűr békés célú kutatásában.^[3]

Temetése az Óbudai temetőben volt.^[2]

Művei

• Félvezetős impulzustechnika (Áramkörök) (Budapest)
• Rádióvételtechnikai áramkörök tranzisztorokkal (Egyes fokozatok tervezése) (Budapest, 1959)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Tudósnaptár

További információk

• Pásztorniczky Lajos (Jövő Mérnöke, 1981. augusztus 15.)
• Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8