A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A népdal tágabb értelemben valamely énekelt dallammal szerves egységet alkotó, strofikus szerkezetű népköltészeti alkotás, szűkebb értelemben lírai folklórműfaj. Szerzője nem ismert, szövege a nép ajkán csiszolódva, formálódva szájhagyomány útján maradt fenn. Meg kell különböztetni a szerzőséghez köthető, gyakran egyéni sajátosságokat hordozó műdal-tól. A magyar népdalszövegek legalapvetőbb motívumai: szél, tűz, csillag, víz, hal, madár, ló, falevél, ág, virág.[1]
A zenetudomány és a népzenekutatás szempontjából valamennyi énekelve előadott alkotás népdalnak minősül, a zenei hangzástól, szólamszerkesztéstől és a szöveg műfaji jellemzőitől függetlenül, így a kategória a deklamált munkadaloktól és a kis hangterjedelmű gyermekmondókáktól a recitatív siratóénekeken és népballadákon keresztül a gyakran többszólamú szokásdalokig számos folklórműfajt magában foglal. Az irodalomelméleti megközelítést alkalmazó szövegfolklorisztika ezzel szemben csupán az európai parasztság körében szájhagyomány útján fennmaradt, a líra műnemén belül a dal műfajába sorolható, jellemzően egy szólamban énekelt szövegeket sorolja a népdalok – Bartók terminológiájával a parasztdalok – kategóriájába.
Története
Az ókori római kultúrában is megkülönböztették a nép ajkán élő dalokat a konkrét szerzőséghez köthető műdaloktól, de a népdal alkotásgenetikai elkülönítése csak a reneszánsztól vált határozottá. A népdal fogalmát Johann Gottfried Herder alkotta meg 1778–1779-ben megjelent Volkslieder (’Népdalok’) című művével, a kifejezés tükörfordítása innen terjedt el az európai nyelvekben. Az újkorig a népdalok elsősorban az átmeneti rítusokhoz (felnőtté avatás, lakodalom, temetés stb.), a naptári év ünnepeihez (téli és nyári napfordulók, karácsony stb.) kötődő szokásköltészet keretében éltek. Ezek a szövegek formai és poétikai szempontból átmenetet képeztek az énekelt epika és a líra között. A 18. századtól az énekelt folklóralkotások fokozatosan függetlenedtek a népszokásoktól, és szórakoztató célú, könnyed történeteket, lírai érzelmeket (szerelem, hazafiság, honvágy stb.) énekelve előadó alkotásokká váltak. Ezek mellett a személyes lírával rokonítható, de általánosító megfogalmazású népdalok mellett megkülönböztethetjük az életmódhoz, foglalkozáshoz, élethelyzethez stb. kötődő tematikai népdalcsoportokat, így például az arató-, pásztor-, summás-, kubikos-, munkás-, katona-, bányász-, tengerész-, gyermek-, bor- és gúnydalokat. Az európai népdalok tematikai katalogizálására több kísérlet történt a 20. században (a munkában élen járt a freiburgi Deutsches Volksliedarchiv), de a mondákéhoz vagy népmesékéhez hasonló konszenzusos szövegfolklorisztikai osztályozási rendszer a népdalok vonatkozásában mindmáig nem készült el. Az Európán kívüli és európai kultúrkörhöz nem kapcsolható népdalok kutatása, fogalmának folklorisztikai definiálása és a népdalkorpusz osztályozása terén a lemaradás még számottevőbb. Napjaink nagyvárosi kultúrájában a folklorizmus, a népzenei mozgalom keretében virágzó színpadi műfajjá lett, illetve sajátos válfaja a szerzőséghez szintén nem köthető városi dal.
A műfaj történeti rétegeinek meghatározásakor a népdalfogalom definícióit szem előtt tartva szintén két szempontot érvényesíthetünk: a dallam, illetve a szöveg szerinti osztályozást. A legősibb zenei és szövegelemeket a munkadalok, a gyermekdalok és az egyes szokásdalok őrizték meg (pl. siratóének, regölés). A további műfajok tagolása nem ennyire egyértelmű. Az epikolirikus[2] népballadák például régi szövegelemeket őriztek meg, de egyaránt ismertek régi és új típusú dallamvilágot tükröző énekelt változatai, így például a régebbi réteget képviselik a középkorban keletkező legendaballadák, históriás énekek, családi balladák, szemben a recensebb betyárballadákkal, bujdosó- és rabénekekkel. A népdalok régi előadói stílusa mentes a dinamikai árnyalástól, az érzelmi felfokozottságot a dallamcifrázás fejezi ki.
Jegyzetek
- ↑ Népdalaink eredete. nepzene2.eoldal.hu. . (Hozzáférés: 2016. április 9.)
- ↑ Magyar Néprajzi Lexikon epikolírikus műfajok. mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
Források
- Világirodalmi lexikon IX. (N–O). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1984. 215–216. o. ISBN 963-05-3263-8
- Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 708–709. o. ISBN 963-9257-09-5
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.