A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Mauretania | |
i. e. 3. század – 698 | |
Fővárosa | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauretania témájú médiaállományokat. |
Mauretania - ókori régió és ország Afrika északi partján, az abban a korban a berberek által lakott régió (Tamazgha(wd)), illetve a mai Magreb területének egy részén. Fontosabb városai: M. Caesariensisben: Igilgiles (most Dsidseli), Saldae (Buzsi), Caesarea (Sersel), Cartenna (Tenesz), Sitifis (Szetif); M. Tingitanában: Russadir (most Melilla), Tingis (most Tanger), Lixos (most Elaris).
Nyugatról az Atlanti-óceán felé Algéria, északról Marokkó, dél felé az Atlasz-hegységig húzódott. Őslakói, a berber nomádok, a rómaiak által Mauri és Masaesyli néven ismertek.
Története
Az ókori Mauretania területének körülbelül a következő tartományok felelnek meg: Fez, Marokko és nyugat-Algéria. Határai voltak: északon a Földközi-tenger, keleten Numidia, délen Gaetulia, nyugaton az Atlanti-óceán.
Eredetileg bennszülött királyok uralma alatt állt, akik a rómaiak szövetségesei voltak. Kr.e. 27-től kezdve Mauretania királyai római vazallusokká váltak egészen 44-ig, amikor a területet Rómához csatolták és két tartományra osztották: Mauretania Tingitanara és Mauretania Caesariensisra. Az előbbinek Tingis, az utóbbinak Caesarea volt a főhelye; a kettőt a Mulucha folyó választotta el. Az ország hegyei az Atlas rendszeréhez tartoznak és pedig: Buzara (ma Tittery), Phruraesum, Durdus és a tulajdonképi Atlas (’AtlaV meizwn Ptolem.), a bennszülötteknél Dyrin (ma Idrar Uderen). A nevezetesebb folyók Keletről Nyugat felé voltak: Ampsaga (ma Vad el kebir), Audus, Chinalaph (ma Sélif), Mulacha (ma Muluja). A nyugati tengerparton: Subur (ma Szebu), Phut, valószínűleg egy a Lixusszal (ma Elhusz).
Az ősi időkben Ázsiából bevándorolt lakosaik, a numidiaiak törzsrokonai, Mauri vagy Maurusii nevet viseltek; a nagyszámú törzsek között említve voltak: a massaesylusok M. Caesariensis nyugati részében, tovább Keletre a musonok, musulanusok, a Mazices; Mauretania Tingitanában a herpeditanusok a Mulucha mellett, a bacuaták és macaniták (kiket barbarusoknak neveztek, tehát a mai berberek), a metagoniták.
Mauretania Caesarensis legfontosabb városai Keletről Nyugat felé: Igilgilis, a numidiai tengeröböl mellett (ma Dsidseli), Saldae (ma Bougil), Icosium, Caesarea (ma Sersel), Cartenna (ma Tenesz), Sitifis (ma Szetif). Mauretania Tingitanában: Rusaddir (ma Melilla), jó kikötővel, Tingis (ma Tanger), Lixus (ma el Aris vagy Larache a nyugati parton), Thymiaterium, a Hanno által alapított első tengerparti gyarmat.
A 3. század végén egy másik tartomány, a Mauretania Sitifensis alakult ki a Caesariensis keleti részéből. Amikor a Vandálok 429-ben Afrikába érkeztek, Mauretania nagy része gyakorlatilag független lett. A kereszténység gyorsan terjedt a 4. és 5. században, de megszűnt, amikor a 7. században az arabok foglalták el a régiót.
Észak-Afrika az ókorban
Mauretania a berber mauri nép törzsi királyságaként létezett. Mauri (Μαῦροι) nevét Strabo említette az I. század elején. Ezt az elnevezést latin nyelven is elfogadták, míg a törzs görög neve Maurusii (Μαυρούσιοι). A Mauri később elnevezné nevüket az észak-afrikai mediterrán partok mocsarakra, legalább a 3. századtól kezdve. A Mauretania mediterrán partja kereskedelmi kikötőkkel kereskedett Carthagával az ie. IV. század előtt, de a belteret a berber törzsek irányították, akik a vaskor kezdetén telepedtek le a régióban.
A legendás Atlasz király Mauritánia királya volt. Mauri első ismert történelmi királya Baga, aki a második pun háború idején uralkodott. Mauri szoros kapcsolatban állt Numidia-val. Bocchus I (ie. 110-es évek) apósává vált jugidzsi királynak.
Mauretania a Kr. e. 33-ban a Római Birodalom kliens királyságává vált. A rómaiak Numidia-ban II. Juba-t tették meg királyává. Amikor Juba 23-ban meghalt, római művelt fia, Mauretania Ptolemája követte. Claudius császár 44 évre Róma tartományaihoz csatolta Mauretania-t.
Források
- A Pallas nagy lexikona
- Ókori Lexikon
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.