Lajtha György -

	Lajtha György
Született	1930. március 10.; Budapest
Elhunyt	2021. augusztus 3. (91 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Brebovszky Judit
Gyermekei	Lajtha Gábor
Foglalkozása	villamosmérnök; egyetemi tanár;
Iskolái	Budapesti Műszaki Egyetem (–1952)
Kitüntetései	Eötvös Loránd-díj (1981); Puskás Tivadar-díj (1982); Puskás Tivadar-díj (1991); Széchenyi-díj (1992); Gábor Dénes-díj (2001); Kozma László-emlékérem (2003); Eötvös József-koszorú (2006);
	Sablon • Wikidata • Segítség

Lajtha György (Budapest, 1930. március 10. – Budapest, 2021. augusztus 3.) villamosmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a műszaki tudomány doktora, az MTA köztestületének tagja.

Élete

Lajtha Miklós György (1893–1973)^[1] és Fűhrer Mária (1901–?) fia.^[2] Édesapja a bőrgyártás és a bőrkereskedelem területén volt érdekelt, édesanyja festőművész volt. Nagybátyja Lajtha László (1892–1963) zeneszerző, népzenekutató, unokabátyja Lajtha László György (1920–1995) onkológus, sugárbiológus, egyetemi tanár. Apai nagyapjának testvére Lajta Béla (1873–1920) építész.

A Budapesti Református Gimnáziumban érettségizett. Villamosmérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen szerezte meg 1952-ben (Villamos Kar Híradástechnikai tagozat). Az egyetemi elhelyező bizottság egyik tagjának tanácsára elment a Posta Kísérleti Állomás Zombori utcai telephelyére, ahol két választási lehetősége is volt, hogy vagy a Rádió, vagy az Elektromos (Távíró és távbeszélő technikai) Osztályra kerüljön. Ez utóbbit választotta.

1964-ben, az addigi osztályvezető, Ocskay Szilárd, nyugdíjba vonulása után átvette az Elektromos osztály vezetését. Irányítása alatt zajlott többek között a jelzéstechnikai műszerek megalkotása és fejlesztése, az új átvitel- és kapcsolástechnikai technológiák kidolgozása, a távközlési hálózatok fejlesztése, amelyben több kiváló munkatársa, beosztottja vett részt.

1974-től 1986-ig a PKI tudományos igazgatóhelyettese volt. Számos tehetséges fiatal kollégával együttműködve több hiánypótló szakkönyvet írt és szerkesztett ebben az időszakban.

A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1963-ban kapta meg, a Rövidtávú vivőfrekvenciás rendszer dinamika kompresszióval című disszertációjában a beszédjellemzőkhöz illeszkedő vivőfrekvenciás berendezések kutatásának, fejlesztésének és alkalmazásának kérdéseivel foglalkozott. A műszaki tudomány doktora akadémiai fokozatot 1975-ben szerezte meg, disszertációja a Módszerek távközlő hálózatok tervezéséhez címet kapta.

Oktatási tevékenysége keretében a hatvanas évektől kezdve tanított a BME szakmérnöki tanfolyamain, majd a Mérnöktovábbképző Intézet tanfolyamain. 1981-ben lett a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszékének címzetes egyetemi tanára. 2003-tól a Miskolci Egyetem gépészmérnöki karán tanított távközlési, elméleti villamosságtani ismereteket.

1986 és 1999 között a Magyar Posta, illetve a MATÁV fejlesztési tanácsadója, 1990-től nyugdíjasként. 1993 és 1999 között az MTA Távközlési Rendszerek Bizottságának elnöke, az Akusztikai Komplex Bizottság, az Informatikai Bizottság tagja volt. Egyidejűleg tagja a hírközlésért felelős miniszter munkáját támogató Távközlési Mérnöki Minősítő Bizottságnak. 1990-2005 között részt vett a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) vezetésében, 2001-2005 között a HTE Híradástechnika c. folyóiratának szerkesztőbizottsági elnöke, 2008-tól a HTE tiszteletbeli szenátora.

1976 és 1986 között a Nemzetközi Távközlési Unió átvitelminőségével foglalkozó csoportjának tagja, alelnöke, majd elnöke. A Networks Hálózattervezési Szimpózium (International Network Planning Symposium) kezdeményezője, 1978 és 1994 között a 7 tagú tudományos bizottságának tagja.

Meghatározó szerepe volt a PKI tudásának közkinccsé válásában a PKI Közlemények elindításával 1959-ben, a PKI Tudományos Napok szervezésével 1970-től, a PKI 100 éve rendezvény és kiadvány megszületésében 1991-ben.

Munkássága során meghatározó szerepet töltött be a magyar távközlési rendszerek és hálózatok fejlesztésében, iskolateremtő volt a szakterületén folyó tudományos kutatásban, aktívan részt vett a hazai és nemzetközi tudományos közéletben. Szakmai tevékenysége a távközlés széles területére terjedt ki: vivőfrekvenciás és PCM átviteltechnika, beszédérthetőség vizsgálata, fényvezetők szerelése és méréstechnikája, távközlő hálózatok tervezési módszerei, forgalmi torlódások terjedésének kutatása, hálózatok megbízhatóságának számítási eljárásai stb.

Főbb művei

Rendszertechnika, 1-3.; Tankönyvkiadó, Bp., 1964–1965
A postai kutatás története (KPM Postafőosztály, 1971) (főszerkesztő: Szekér Ferenc)
Távközlő-hálózatok elmélete és tervezése (Műszaki Könyvkiadó, 1971)
PCM a távközlésben (Műszaki Könyvkiadó, 1978), szerkesztő Lajkó Sándorral együtt
Fénytávközlő rendszerek és elemeik (Akadémiai Kiadó, 1987,) Szép Ivánnal
Postamérnöki szolgálat második 50 éve, 1938-1988 (Magyar Távközlési Vállalat, 1991), főszerkesztő
Távközlő hálózatok és informatikai szolgáltatások (on-line könyv), főszerkesztő^[3]
Johann Günther–Lajtha György: Távközlésről felhasználóknak; Magyar Távközlési Részvénytársaság, Bp., 1993
Gábor Dénes díjasok az innováció élvonalában I. (Novofer Alapítvány, 2003), szerkesztő
Emberek és események, Szubjektív visszaemlékezések a távközlés elmúlt 50 évére (Puskás Tivadar Távközlési Technikum, 2007)
Emberek és események. Szubjektív visszaemlékezések a távközlés elmúlt 50 évére; 2. átdolg. kiad.; Tivadar Távközlési Technikum, Bp., 2007

Publikációi

Publikációinak listáját, amely 2008-ig 69 tételből áll, az MTA honlapja tartalmazza.^[4]

Díjai, elismerései

Virág-Pollák-díj (1967)
Pollák-Virág-díj (1975)
Eötvös Loránd-díj (1981)
Puskás Tivadar-díj (1982)
Puskás Tivadar-díj (1991)
Mihailich-díj (1992)
Széchenyi-díj (1992, a vezetékes és optikai hírközlés terén végzett több évtizedes hazai és nemzetközi kutatási és fejlesztési tevékenységéért)
Gábor Dénes-díj (2001)
Kozma László-emlékérem (2003)
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005)
Eötvös József-koszorú (2006)
BME VIK Pro Facultate-díj (2011)

Jegyzetek

↑ Lajtha (Leitersdorfer) Miklós György születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1439/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a soroksári polgári házassági akv. 106/1927. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
↑ HTE. regi.hte.hu. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
↑ Magyar Tudományos Művek Tára. m2.mtmt.hu. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)

Források

HTE – Elhunyt Dr. Lajtha György életének 92. évében
Lajtha György – ITF, NJSZT Informatikatörténeti Fórum
Az MTA köztestületének tagjai – Lajtha György
Lajtha György portréja a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) Informatikatörténeti Fórum (iTF) szervezésében készített "Arcképek a magyar informatika történetéből" sorozatában

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lajtha_György
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.

[1] Lajtha (Leitersdorfer) Miklós György születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1439/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)

[2] Szülei házasságkötési bejegyzése a soroksári polgári házassági akv. 106/1927. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)

[3] HTE. regi.hte.hu. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)

[4] Magyar Tudományos Művek Tára. m2.mtmt.hu. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)

[1]

[2]

[3]

[4]

Lajtha György

Született	1930. március 10. Budapest
Elhunyt	2021. augusztus 3. (91 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Brebovszky Judit
Gyermekei	Lajtha Gábor
Foglalkozása	villamosmérnök egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Műszaki Egyetem (–1952)
Kitüntetései	Eötvös Loránd-díj (1981) Puskás Tivadar-díj (1982) Puskás Tivadar-díj (1991) Széchenyi-díj (1992) Gábor Dénes-díj (2001) Kozma László-emlékérem (2003) Eötvös József-koszorú (2006)
Sablon • Wikidata • Segítség