A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Léon Blum | |
Léon Blum 1927-ben | |
Franciaország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1936. június 4. – 1937. június 22. | |
Előd | Albert Sarraut |
Utód | Camille Chautemps |
Hivatali idő 1938. március 13. – 1938. április 10. | |
Előd | Camille Chautemps |
Utód | Édouard Daladier |
Franciaország ideiglenes kormányának elnöke | |
Hivatali idő 1946. december 16. – 1947. január 22. | |
Előd | Georges Bidault |
Utód | Vincent Auriol (elnök) Paul Ramadier (miniszterelnök) |
Született | 1872. április 9. Párizs, Franciaország |
Elhunyt | 1950. március 30. (77 évesen) Jouy-en-Josas, Franciaország |
Sírhely | Jouy-en-Josas |
Párt | SFIO |
Házastársa |
|
Gyermekei | Robert Blum |
Foglalkozás | |
Iskolái |
|
Halál oka | szívinfarktus |
Díjak |
|
Léon Blum aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Léon Blum témájú médiaállományokat. |
Léon Blum (Párizs, 1872. április 9. – Jouy-en-Josas, 1950. március 30.) francia szocialista politikus, a Harmadik Köztársaság 82. és 84. miniszterelnöke, majd 1946-47-ben a Köztársaság ideiglenes kormányzatának elnöke. Legjelentősebb politikai döntései közé sorolható, hogy 1920-ban nem volt hajlandó csatlakozni a III. (kommunista) Internacionáléhoz, 1936-ban népfrontkormányt alakított a kommunisták, a radikálisok és egyéb baloldali tömörülések bevonásával, a spanyol polgárháború idején nem nyújtott segítséget a köztársaságiaknak (ezért a kommunisták szakítottak is vele), Franciaországban bevezette a fizetéses szabadságot és 40 órára csökkentette a heti munkaidőt.
Élete
Léon Blum gazdag selyemkereskedő család gyermekeként született Párizsban 1872. április 9-én. Apja, Abraham Blum Elzászból költözött Párizsba, anyja, Adèle Marie Alice Picart született párizsi volt.
Gimnáziumi tanulmányai során találkozott és kötött tartós barátságot André Gide-del. A két fiatalember újságot is alapított, s ebben a 17 éves Blum verseket publikált.
Felsőfokú tanulmányait az École normale supérieure-ben kezdte, de – miután innét egy sikertelen vizsga után kizárták –, a Sorbonne-on fejezte be. Itt 1891-ben irodalomból, majd 1894-ben jogból is diplomát szerzett.
1895-ben az Államtanácsnál, a francia közigazgatási bíráskodás legfelsőbb fórumánál kapott állást, s 25 évig maradt e testület tagja.
Politikával az 1894-től 1906-ig húzódó Dreyfus-ügy idején kezdett foglalkozni: ekkor találkozott Jean Jaurèsszel, a francia szocialisták vezérével is, akivel 1904-ben megalapították a később jelentős szerepet játszó szocialista (majd az 1920-as pártszakadást követően kommunista) napilapot, a L’Humanitét.
1919-ben parlamenti képviselővé választották, s ő lett a szocialista frakció vezetője. A szocialista párt 1920-as tours-i kongresszusán ellenezte a III. kommunista Internacionáléhoz való csatlakozást, szembefordult a csatlakozás mellett állást foglaló többséggel, amely ezek után kivált a szocialista pártból és megalapította a Francia Kommunista Pártot.
Az 1930-as évek elején, a nagy gazdasági válság kirobbanása után a két baloldali párt ismét közeledni kezdett egymáshoz, s ez a közeledés elvezetett az 1936-os parlamenti választásokon aratott győzelemhez és a kommunista Maurice Thorez által javasolt népfrontkormány megalakításához Léon Blum vezetésével. E kormány vezette be Franciaországban a fizetett szabadságot, a negyvenórás munkahetet, a kollektív szerződések rendszerét, ez emelte 14 évre a tankötelezettség határát, s e francia kormány tagjai között voltak először nők (amikor a franciaországi parlamenti választásokon szavazati joggal még nem is rendelkeztek).
1938-ban, a népfrontkormány bukása után Blum a szocialisták frakcióvezetőjeként a parlamentben folytatta tevékenységét. Elítélte az 1939. augusztus 23-i német-szovjet „Molotov–Ribbentrop-paktumot” és a francia kommunisták ezzel kapcsolatos magatartását, s 1940. július 10-én egyike volt annak a 80 francia képviselőnek, akik Pétain marsall teljhatalma ellen szavaztak.
1943-ban a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálták, innen 1945. április 24-én szabadult. 1946. december 16-tól 1947. január 16-ig ismét miniszterelnök lett: ő irányította azt az ún. „szilveszteri” átmeneti kormányt, amely útjára bocsátotta a IV. francia köztársaságot.
Ezután visszavonult a Versailles melletti Jouy-en-Josas-ban lévő házába, s ott is halt meg szívinfarktus következtében 77 éves korában, 1950. március 30-án.
Magyarul megjelent művei
- Emlékek az "Ügy"-ről; ford. Ferch Magda; Európa, Bp., 1985 (Mérleg)
Források
- Serge Berstein: Léon Blum, Éditions Fayard, 2006, ISBN 2-213-63042-9
Kapcsolódó szócikk
További információk
- Beregi Tivadar: Leon Blum; Világosság, Cluj, 1936 (Világosság könyvtár)
- A. Galperu: Léon Blum, Franciaország miniszterelnökének irodalmi és politikai karrierje; ford. Braun Ernő; Tip. Hirsch, Satu-Mare , 1937
Elődje: Albert Sarraut |
|
Utódja: Camille Chautemps |
Elődje: Camille Chautemps |
|
Utódja: Édouard Daladier |
Elődje: Georges Bidault (az ideiglenes kormány elnöke) |
|
Utódja: Paul Ramadier (a IV. Köztársaság miniszterelnöke) |
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.