A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
KraussMaffei | |
A vállat 1935 és 2023 közötti székhelye Allachban | |
Típus | vállalkozás |
Jogelőd |
|
Alapítva | 1838[1] |
Székhely | Németország, Parsdorf |
Vezetők | Yong Li (vezérigazgató)[2] |
Alapító | Georg Krauß |
Iparág |
|
Tulajdonos | ChemChina (~60%) Guoxin International (~15%) |
Forma | Gesellschaft mit beschränkter Haftung |
Termékek | motor |
Alkalmazottak száma | 4700 (2023)[3] |
Leányvállalatai | Burgsmüller KraussMaffei Extrusion Netstal Plamag Pultrex |
é. sz. 48° 09′ 25″, k. h. 11° 47′ 02″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 25″, k. h. 11° 47′ 02″ | |
A KraussMaffei weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz KraussMaffei témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A KraussMaffei Group parsdorfi székhelyű gépipari vállalat, amely 2016 áprilisa óta a kínai ChemChina állami vállalat és a Guoxin International szuverén vagyonalap közös tulajdonában van. A csoport gyökerei az 1838-ban Münchenben alapított Hirschaui Vasműre (Eisenwerk Hirschau) vezethetők vissza, amely később a J.A. Maffei Mozdony- és Gépgyárrá alakult át, majd 1931-ben egyesült az 1867-ben alapított Krauss & Comp. Mozdonygyárral.
Történet
Miután Georg Krauß a zürichi székhelyű Schweizerische Nordostbahn vasúttársaságnál vezető gépészeként megszerezte az első mozdonyépítési tapasztalatait, elhatározta, hogy Münchenben mozdonygyárat alapít. Krauß 1865 májusában Münchenbe és Augsburgba utazott, hogy tisztázza a gyár finanszírozást. Joseph Anton von Maffei, a szintén müncheni székhelyű Eisenwerke Hirschau, a későbbi J.A. Maffei Mozdony- és Gépgyár alapítója és tulajdonosa ellenezte Krauß mozdonygyár-alapítási elképzelését. Ennek okán Krauß csak hosszas tárgyalások után tudott megszerezni egy 16,5 hektáros telket az Arnulfstraße és a Maillingerstraße sarkán, az úgynevezett Marsfelden, nem messze a főpályaudvartól.[4][5]
1866. március 9-én megkapták az engedélyt a gyár építésére, az alapkő-letételre 1866. július 17-én került sor. A Lokomotivfabrik Krauss & Comp. betéti társaságot is ezen a napon alapították. Kezdetben egy eszterga- és egy lakatosműhelyt, egy kalapácsmalmot, egy szerelőcsarnokot és egy festőműhelyt építettek. A hivatalos alapítási ünnepségre 1866. november 6-án került sor. Ekkorra a J.A. Maffei már 600 mozdonyt szállított le.[4]
19. század
1867. március 15-én átadták a vállalat első mozdonyát, a Landwührdent a Großherzoglich Oldenburgische Staatseisenbahnennek. Két nappal korábban Krauss bajor szabadalmat kapott az úgynevezett „Krauss-rendszerre”, amelynek fő jellemzője a víztartályos keret volt.[5][6] Ez a rendszer később a Krauss & Comp. védjegyévé vált. 1867-ben a párizsi világkiállításon a Landwührden megkapta a Nagy Aranyérmet, a kiállított mozdonyok között odaítélt legrangosabb kitüntetést.[4][5] Ez a siker a Krauss & Comp. nemzetközi áttöréséhez vezetett, különösen a keskeny nyomtávú és a kleinbahn mozdonyok gyártása terén. A vállalat 1871. január 28-án átadta a 100. mozdonyát, melyet 1872 végén követett a 200. mozdony, az 500. mozdonyt pedig 1875 közepén szállították le.[4]
A keskeny nyomtávú mozdonyok iránti növekvő kereslet kielégítésére Krauß 1872-ben a Münchner Südbahnhofon egy fióküzemet építettet. Az alapkövet 1872. május 31-én tették le a Lindwurmstraßén.[4] Miután az Osztrák–Magyar Monarchia új vámokat vezetett be, Krauß a fontos piac elvesztésének megelőzése érdekében 1880. szeptember 1-jén Linz an der Donau városában Lokomotivfabrik Krauss & Comp. Linz néven megalapította a harmadik mozdonygyártó üzemét. 1882-ben átadták a Krauss & Comp. 1000. mozdonyát.[4]
Miután Georg Krauß egyetlen fia, Konrad 1885. október 20-án Antwerpenben balesetben meghalt, Krauß a betéti társaságot 1886 végén részvénytársasággá alakította át. Krauß visszavonult a vállalat aktív vezetésétől, de 1906. november 5-én bekövetkezett haláláig a felügyelőbizottság elnöke maradt.[4][5]
A Krauss & Comp. mozdonygyár a századfordulóra összesen mintegy 4100 mozdonyt gyártott. Ebből megközelítőleg 2500-at Németországban, illetve körülbelül 1100-at pedig az Osztrák–Magyar Monarchiában értékesítettek.[5]
Helyi vasutak építése és üzemeltetése
Amikor 1873-ban a nagy gazdasági világválság miatt a mozdonyok eladása meredeken visszaesett, Krauß úgy döntött, hogy további támaszként helyi vasutakat épít. Az 1870-es évek közepére megépültek a legfontosabb fővonalak, és megkezdődtek a vidéki mellékvonalak megnyitásának munkálatai. A lóvontatású villamosokat is ekkor váltották fel a gőzvontatásúak. A helyi vasutak építésével a Krauß elősegíthette saját mozdonyainak értékesítését.[4][5]
A Krauss & Comp. 1878-tól a Szász–Weimar–Eisenach nagyhercegségben Feldabahn néven keskeny nyomtávú vasutat épített. 1887-ben a Krauss & Comp. az addig épített vasútvonalakat és azok üzemeltetését átadta az újonnan alapított Lokalbahn Aktien-Gesellschaft (LAG) részére, ami később kizárólag Krauss-mozdonyokat vásárolt.[4][5]
20. század
A Maffei 1908-ban gőzhengerek gyártásával kezdett foglalkozni. 1927-ben a Maffei francia licenc alapján megkezdte a közúti vontatójárművek gyártását. A Krauss az 1920-as évek végén a svájci Berna céggel együttműködve tehergépkocsik gyártásával is foglalkozott.
1930-ban a J.A. Maffei Mozdony- és Gépgyár a nagy gazdasági világválság következtében fizetésképtelenné vált, majd a következő évben felvásárolta a Krauß & Comp., létrehozva ezzel a Krauss-Maffeit. A két vállalat ezt megelőzően mind különböző típusú mozdonyok vezető német gyártója volt. A Krauss-Maffei-cégegyesítés után 1938-ban a Maffei münchen-hirschaui gyárat bezárták, és a Krauss 60 hektáros münchen-allachi telephelyet bővítették.
A náci diktatúra idején az úgynevezett „keleti munkásokon” kívül a München környéki több mint 400 táborból és szálláshelyről hadifoglyokat és koncentrációs táborok rabjait is besorozták kényszermunkára. Ők tették ki a munkaerő többségét.[7] 1942 végén a vállalat 8849 alkalmazottat foglalkoztatott, ebből 3943 német alkalmazott volt. A besorozott külföldiek száma 3543 volt, köztük sok olasz. A cégnél 1363 hadifogoly is dolgozott, különösen franciák (1940-től) és oroszok (1941-től).[5]
A második világháború után a Krauss-Maffei megbízást kapott az amerikai katonai kormányzati hivataltól, hogy a München-Allachban található gyárában autóbuszokat építsen. A gyártási engedélyt 1945. november 14-én 200 járműre adták meg. Az autóbuszok tervezése és gyártása egészen az 1960-as évekig fontos üzletágnak bizonyult,[8] de közvetlenül a háború után mozdonyok javítására és új kismozdonyok és 30 vontatóegység építésére is sor került. A Krauss-Maffei 1964-ben felvásárolta a weißenburgi Eckert & Ziegler GmbH, majd 1992-ben näfelsi Netstal-Maschinen AG fröccsöntőgép-gyártó vállalatokat.[9] 1986-ban a csoport műanyagipari részlegét kiszervezték a Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH nevű vállalatba.[9] A Krauss-Maffei a wetzlari székhelyű Buderus csoporthoz (K. F. Flick csoport) tartozott, majd 1989 és 1996 között fokozatosan a Mannesmann csoporthoz került,[9] és 1999-ben a Mannesmann DEMAG-gal egyesült, megalapítva ezzel a Mannesmann Demag Krauss-Maffei nevű vállalatot.
21. század
A Mannesmann telekommunikációs részlege az 1990-es években rendkívül sikeres volt, ezért a vállalat 1999-ben kidolgozott egy tervet a többi részlegének kiszervezésére, azonban mielőtt ezt meg tudta volna valósítani 2000-ben a Vodafone 190 milliárd euróért felvásárolta a csoportot. A telekommunikációs részleget beolvasztották a Vodafone-ba, míg a többi részleget eladták. A Mannesmannröhren-Werke AG csőgyárat és a Mannesmann márkanevet a Salzgitter AG szerezte meg, a többi ipari alvállalatot, így a Mannesmann Dematicet, a Mannesmann Demag Krauss-Maffeit, a Mannesmann Sachst, a Rexrothot és a VDO Adolf Schindlinget kiszervezték az Atecs Mannesmannba, majd később a Bosch és a Siemens felvásárolta annak részlegeit. A Krauss-Maffei márkanév az 1986-ban kiszervezett Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH műanyagipari gépgyártó, a Krauss-Maffei mozdonygyártó részlege a Siemens, míg a védelmi részlege a Krauss-Maffei Wegmann birtokába került.[9] A Siemens 2002-ben 1,69 milliárd amerikai dollárért eladta az MPM és annak leányvállalatainak (Berstorff, Billion, Demag Ergotech és Van Dorn Demag, Krauss-Maffei Kunststofftechnik, Netstal) részvényeinek 81 százalékát az amerikai Kohlberg Kravis Roberts befektetési társaságnak.[10][11]
A vállalat 1957 óta gyárt fröccsöntőgépeket. A Krauss-Maffei műanyagipari gépgyártása 1986 óta részvénytársasági formában működik. Ebben az időben a vállalatba integrálták a fröccsöntési és extrudálási ipar számos szakosodott vállalatát, köztük a gumi- és rotációs fröccsöntésre specializálódott Maschinenfabrik Seidl GmbH-t is. 1998 januárjában ez a részleg a müncheni Mannesmann Plastics Machinery GmbH (MPM) alá került. Az MPM-et 2006-ban eladták az amerikai Madison Capital Partners befektetési társaságnak,[12] és 2007 vége óta KraussMaffei AG néven működik és KraussMaffei Technologies GmbH néven egy leányvállalata is volt.
2012-ben a kanadai Onex Corporation pénzügyi befektető 568 millió euróért felvásárolta a vállalatot,[13] ami 2016-ig volt a tulajdonában.[14]
Történelmileg a KraussMaffei csoport független konglomerátum volt, amely többek között a védelmi és a közlekedési technológiák területén tevékenykedett. A csoport egykori münchen-allachi telephelyén működik a Krauss-Maffei Wegmann (védelmi technológia) és a Siemens Mobility (közlekedési technológia), melyek egykor a csoport részei voltak, azonban ma már jogilag függetlenek és más vállalatokhoz tartoznak.
2016–napjainkig: Kínai tulajdonban
A Krauss-Maffeit 2016 áprilisában 925 millió euróért felvásárolta a ChemChina kínai állami vállalat, a Guoxin International kínai állami vagyonalap és az AGIC Capital kínai magántőke-befektető cég.[15][16][17] A vállalatot 2018 vége óta KraussMaffei Company Ltd. néven jegyzik a sanghaji tőzsdén.[18] A tranzakciót követően a ChemChina a részvények körülbelül 60 százalékát birtokolta, a Guoxin International kínai állami vagyonalap mintegy 15 százalékot, a fennmaradó rész pedig a szabad részvényekből állt.[18] Ezzel egyidejűleg a ChemChina Kínában fokozta a termelést; a vállalat többségi tulajdonában lévő Qingdao Tianhua Institute of Chemistry Engineering (THY) átvette a ChemChina Szanmingban lévő üzemét, amely fröccsöntőgépeket gyárt a kínai piac számára.[18]
2018 novemberében a vállalat zsarolóprogram-támadás áldozatává vált.[19][20] 2019-ben a működési részlegeket átszervezték és a következő üzleti területekbe tömörítették: fröccsöntési technológia, extrudálási technológia és reakciótechnika. A Krauss-Maffei és a Netstal márkákat egyesítették a KraussMaffei-ernyőmárka alatt, de a Netstal terméknév megmaradt.[21] A näfelsi székhelyű Netstal-Maschinen Krauss Maffei High Performance AG néven működött tovább,[22] amíg 2021. október 1-jén vissza nem nevezték.[23] 2024. január 29-én a Krones AG bejelentette a Netstal megvásárlására irányuló szándékát.[24] A Krauss-Maffei Berstorff is átkerült az ernyőmárka alá, és Krauss Maffei Extrusion GmbH néven működött tovább.[22]
2023-ban a vállalat 90 év után elhagyta az Allachban található telephelyét, és székhelyét új helyre, a Vaterstetten település közigazgatási határain belül elhelyezkedő Parsdorftól északra található ipari parkba költöztette.[25] 2020 elején a Krauss-Maffei bejelentette, hogy 2023-ig világszerte 510 munkahelyet szüntet meg, a legtöbbet Németországban.[26][27]
Üzleti területek és telephelyek
A KraussMaffei Technologies GmbH 2007-ben kivált az egykori Mannesmann Plastics Machinery GmbH (MPM) (1998–2007) vállalatból. A KraussMaffei csoport főbb telephelyei közé tartozik a müncheni Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH, a näfelsi Netstal AG, illetve a hannoveri Berstorff. A csoport globális piacvezető a műanyag- és gumigyártó és -feldolgozó ipar gépei és rendszerei terén.[28] A csoport három különböző feldolgozási technológiát kínál: a Netstal és a KraussMaffei márkanevek alatt fröccsöntéshez és reakciótechnológiához (poliuretántechnológia) szükséges gépeket és rendszereket, míg a KraussMaffei Berstorff márkanév alatt polimerek és gumi extrudálására szolgáló gépeket és rendszereket gyárt.
2013. november 8-án a vállalat bejelentette, hogy 2015 márciusáig bezárja treuchtlingeni üzemét, amely mintegy 150 alkalmazottat foglalkoztat, és a fröccsöntőgépek gyártását és összeszerelését Münchenbe és a szlovákiai Szucsányba helyezi át.[29] A dolgozók heves ellenállása után[30] 2013. november 28-án visszavonták az üzembezárást.[31] A csoport szlovákiai üzemében kezdetben vezérlőszekrényet gyártottak, melyet alkatrészgyártás, végül pedig komplett fröccsöntőgépek összeszerelése követett. A csoporthoz tartozó további vállalatok az oberdingi KraussMaffei Automation GmbH és az einbecki Burgsmüller GmbH.
A ChemChina általi felvásárlás után az európai és a kínai telephelyeket összekapcsolták. A ChemChina a dél-kínai Szanmingban, Jijangban és Kujlinban három műanyagipari gépeket gyártó gyárat üzemeltet. A három kínai üzemet specializálták, és a termelésüket összekapcsolták a KraussMaffei Technologies gép- és rendszertechnológiájával. Szanmingban kezdetben alkatrészeket, majd később fröccsöntőgépeket gyártottak. A másik két üzem a KraussMaffei Berstorff szakértelmére építve a gumiabroncsgyártásban alkalmazott keverési technológiára összpontosult.
Korábbi üzleti szegmensek
Az 1990-es évek közepén a Krauss-Maffei csoport függő cégeit a következő müncheni székhelyű üzemeltető társaságok irányították:
- Krauss-Maffei Wehrtechnik GmbH (védelmi technológia)
- Krauss-Maffei Verkehrstechnik GmbH (közlekedési technológia)
- Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH (műanyagtechnológia)
- Krauss-Maffei Verfahrenstechnik GmbH (folyamattechnika)
- Krauss-Maffei Automationstechnik GmbH (automatizálási technológia)
- Krauss-Maffei Dienstleistung GmbH (szolgáltatóipar)
Az 1990-es években történt felvásárlások megerősítették a Krauss-Maffei műanyagtechnológiai részlegét. A vállalat portfóliója a svájci Näfelsben működő Netstal, később a hannoveri Berstorff, végül pedig a schwaigi DEMAG Kunststofftechnik csoporttal bővült. Ezek a vállalatok a Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH-val kiegészülve a müncheni székhelyű Mannesmann Plastics Machinery (MPM) (1998–2007) alatt egyesültek. A Demag Plastics Group 2008-ban kivált az újonnan alakult KraussMaffei csoportból, és Sumitomo (SHI) Demag Plastics Machinery GmbH néven működött tovább.
Védelmi technológia
A vállalat 1934-ben kezdett lánctalpas és páncélozott harci járműveket gyártásába.[32] A második világháború alatt teljesen átállt a fegyvergyártásra, különösen a harckocsiépítésre. 1934 és 1944 között a Krauss-Maffei több mint 5800 féllánctalpas járművet szállított a német Wehrmachtnak. Ezenkívül a Zahnradfabrik Friedrichshafen (ZF) (1939) és a Maybach-Motorenbau (1943) licence alapján megkezdődött a sebességváltók és belső égésű motorok gyártása. Az újrafegyverkezéssel együtt a védelmi technológiai ipar is újraindult. 1963-ban a Krauss-Maffei kapta meg a megbízást a Leopard harckocsisorozat gyártására (amelyet 1979-től a Leopard 2 váltott fel); 1976-ban 10 év fejlesztés után megkezdődött a Gepard önjáró légvédelmi gépágyú gyártása. 1983-ban a védelmi ágazat részesedése több mint 1,7 milliárd német márka volt, azonban 1987-re alig több mint 800 millió német márkára apadt.[33] Mivel a polgári üzletágak veszteségesek voltak, ezért azokat önálló korlátolt felelősségű társaságokba szervezték ki, melyeket a Krauss-Maffei AG felügyelt.[33]
Miután a Mannesmann felvásárolta a Kraus-Maffeit, 1999-ben eladta a védelmi ágazatának 51%-át a kasseli székhelyű Wegmann & Co. kisebb, családi vállalkozásnak, és a Krauss-Maffei Wehrtechnik GmbH-ból Krauss-Maffei Wegmann GmbH lett. A Wegmann és a Krauss-Maffei közötti együttműködés évtizedekkel az egyesülés előtt is működött; a Wegmann többek között számos Krauss-Maffei-harckocsihoz szállított lövegtornyokat. Az alapharckocsik mellett a vállalat harckocsicsaládja páncélozott műszaki járműveket, légvédelmi, tüzérségi, felderítő és páncélozott szállítójárműveket is tartalmazott. A Siemens 2010-ben eladta a KMW fennmaradó 49%-át a Wegmann csoportnak.[34]
Közlekedési technológia: buszgyártás és speciális járművek
Az amerikai megszálló erők által a második világháború után megrendelt autóbuszok gyártásához a Krauss-Maffei az elsőkerék-hajtású, hátsó motorral szerelt autóbusz konstrukcióját választotta, amellyel korábban Németországban csak a Pekol (1938) próbálkozott. 1946. február 19-én került sor a teljes egészében saját gyártású prototípus első próbaútjára, amelyet a licenc alapján gyártott 6,2 literes, hathengeres, 130 metrikus lóerő teljesítményű Maybach HL 64 TUK motorral szereltek. A járművet 1946 őszétől szállították KMO 130 típusjelzéssel. A rendkívül nehézkes anyagbeszerzés miatt a számos megrendelésből (1947. január 20-ig 190) csak néhányat tudtak teljesíteni. A helyzet csak az 1948-as valutareform után javult.
A Krauss-Maffei kezdetben csak az alvázak építésére szorítkozott, míg a felépítményeket főként a müncheni Waggonfabrik Josef Rathgeber, majd 1948-tól más karosszériaépítők, például a Kässbohrer Fahrzeugwerke gyártotta. 1949-től az alvázakat egyre gyakrabban szerelték fel saját gyártású felépítménnyel, mint például a Német Szövetségi Posta számára kifejlesztett KMO 131 típusjelzésű postakocsik esetében is. 1950-ben KMO 133 típusjelzéssel megindult a vállalat első saját felépítménnyel szerelt autóbuszának sorozatgyártása. 1950-ben a Krauss-Maffei gyártotta az első német autóbuszt automata sebességváltóval, melybe a Voith vállalat „Diwabus 200 D” típusú váltóját szerelték. A vállalat ebben az évben gyártotta le az első saját motorját is, egy hathengeres kétütemű dízelmotort, amely a KMD 6 jelölést kapta. A Krauss-Maffei a Lufthansának PTS 1 típusjelöléssel repülőgépvontatót is gyártott.
Közlekedési technológia: vasúti járművek
A Krauss-Maffei legfőbb tevékenysége a vasúti járművek gyártása volt. A J.A. Maffei Mozdony- és Gépgyár által 1838-ban alapított allachi mozdonygyár a világ legrégebben alapított, a 2020-as években is működő vasútijármű-gyára. Itt kezdetben gőzmozdonyokat építettek. 1909-ben, a Bádeni Államvasút részére kezdődtek meg az első villamosmozdony gyártására tett erőfeszítések, ehhez az elektromos berendezéseket a Siemens-Schuckertwerke szállította. Dízelmozdonyokat is építettek. Az utolsó Krauss-Maffei-gőzmozdony, a Deutsche Bundesbahn 65 018 pályaszámú gépe 1956. április 3-án indult próbaútra.[5]
Az 1970-es években a Krauss-Maffei részt vett a Transrapid lebegővasút fejlesztésében is. A gyár területén a Transrapid 02 és a Transrapid 03 számára egy 900 méter, míg a Transrapid 04 számára egy 2400 méter hosszuságú tesztpályát építettek. Mindkét vonalat az 1980-as évek elején lebontották, miután a Transrapid-projekt kereskedelmileg nem bizonyult sikeresnek. 1987-ben elkészült a Transrapid 07 prototípusa, melyhez a Krauss-Maffei a felépítményeket szállított. A gépet 1988-ban Emslandban teszteltek.[5] A 07 után a Krauss-Maffei kiszállt Transrapid-projektből.
1985-től a Krauss-Maffei részt vett az ICE 1-vonófejek építésében. A Krauss-Maffei Verkehrstechnik GmbH-t 1999-ben átnevezték Siemens Krauss-Maffei Lokomotiven GmbH-ra, majd 2001 óta teljes mértékben beolvadt a Siemens AG-ba. 2010-ben a München-Allach-i mozdonygyár mintegy 200 mozdonyt gyártott le, mindegyik elkészítése körülbelül három hónapot vett igénybe. Az allachi mozdonygyár 1920-as években történt megépítése óta 2015-ig mintegy 22 000 mozdonyt szállított le. 2015-ben mintegy 80 mozdonyt gyártottak itt.
Folyamattechnika
A Krauss-Maffei termékpalettáján a vegyipari, gyógyszeripari, műanyagipari, környezetvédelmi, alapanyag- és élelmiszeripari centrifugák, szárítók, szűrők és elkülönítő berendezések is szerepeltek. Ezeket a tevékenységeket kezdetben a vierkircheni székhelyű KMV GmbH leányvállalat végezte, melyet később beolvasztottak az Andritz-csoportba. A KMV nem használhatta a teljes Krauss-Maffei nevet, csak a KM rövidítést, melyet a folyamattechnikát jelölő V (Verfahrenstechnik) betűvel egészítettek ki, mivel a védjegyjogok a Krauss-Maffei AG-tól a Krauss-Maffei Kunststofftechnik GmbH-ra szálltak át.
Automatizálási technológia
Az automatizálási technológia részleg volt felelős a Krauss-Maffei-csoport automatizálási és vezérlőrendszerekkel kapcsolatos tevékenységeiért. A részleg a műanyagtechnológia szempontjából fontos elektromos alkatrészeket és a kapcsolószekrényet épített.
Szolgáltatóipar
A csoportot Krauss-Maffei Dienstleistung GmbH név alatt egy informatikai feladatokra összpontosító szolgáltatóipari cég is kiegészítette.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Krauss-Maffei című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Historie. KraussMaffei Group GmbH. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
- ↑ Impressum – KraussMaffei. KraussMaffei Group GmbH. (Hozzáférés: 2020. április 18.)
- ↑ KraussMaffei als Arbeitgeber – KraussMaffei. KraussMaffei Group GmbH. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ a b c d e f g h i Johannes Bähr, Paul Erker, Maximiliane Rieder. 180 Jahre KraussMaffei. Die Geschichte einer Weltmarke. München: Siedler Verlag, 74-99. o. (2018. március 1.)
- ↑ a b c d e f g h i j Karl Schmidt. Krauss-Maffei – 150 Jahre Fortschritt durch Technik 1838–1988. Hermann Merker Verlag, 130. o.. ISBN 3-922404-07-3 (1988)
- ↑ Gölsdorf, Karl.szerk.: Victor von Röll: Personentunnel–Schynige Platte-Bahn, Enzyklopädie des Eisenbahnwesens, 2. kiadás, 8. kötet (német nyelven), Urban & Schwarzenberg, 168. o. (1917)
- ↑ Rüstungsprogramm – Sklaven für die Industrie – Viele Münchner Unternehmen profitierten in der NS-Zeit vom System der Zwangsarbeit. ISSN 0174-4917 (2015. szeptember 1.). Hozzáférés ideje: 2023. június 3.
- ↑ Jürgen Jacobi: Omnibusse von Krauss-Maffei. In: Omnibus-Magazin, Hefte 10–12, Verlag Wolfgang Zeunert, Gifhorn 1978, ISSN 0343-2882
- ↑ a b c d 1945 – heute (német nyelven). KraussMaffei. Onex Corporation. . (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ Bregar, Bill: Siemens selling MPM to Kohlberg Kravis (angol nyelven). Plastic News. Crain Communications, 2002. július 29. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ Siemens sells MPM to US financial investor KKR (angol nyelven). Plasteurope. Kunststoff Information Verlagsgesellschaft mbH, 2002. július 30. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ Madison Capital closes acquisition of MPM (angol nyelven). Madison Industries, 2006. július 7. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ Onex to buy Germany's KraussMaffei for $736.3 mln (angol nyelven). Reuters. Thomson Reuters, 2012. szeptember 26. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ Maschinenbauer: KraussMaffei wechselt den Besitzer [archivált változat]. ISSN 0017-7296 (2012. szeptember 26.). Hozzáférés ideje: 2023. június 3. [archiválás ideje: 2022. szeptember 26.]
- ↑ KraussMaffei: Chinesische Staatsfirma kauft Maschinenbauer. Der Spiegel, 2016. január 11. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
- ↑ Chinesische Staatsfirma kauft deutschen Maschinenbauer. ISSN 0174-4909 (2016. január 11.). Hozzáférés ideje: 2023. június 3.
- ↑ Gerhard Hegmann: KraussMaffei: Maschinenbauer geht in China an die Börse. DIE WELT, 2017. december 11. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
- ↑ a b c Peter Köhler: Auslandsnotierung: Krauss-Maffei geht in China an die Börse. handelsblatt.com. Handelsblatt, 2019. január 16. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
- ↑ Oliver Bünte: Cyberangriff: KraussMaffei von Hackern erpresst (német nyelven). heise.de. Heise Gruppe, 2018. december 7. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
- ↑ Cyber-Kriminelle erpressen Maschinenbaukonzern Krauss Maffei (német nyelven). Focus Online, 2018. december 6. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
- ↑ Kraussmaffei und Netstal bündeln ihre Kompetenzen unter Dachmarke (német nyelven). MM Maschinenmarkt. Vogel Communications Group, 2019. július 10. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
- ↑ a b Pioneering Plastics – Krauss Maffei stellt sich neu auf (német nyelven). plastverarbeiter.de. Hüthig GmbH, 2019. július 3. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
- ↑ KraussMaffei High Performance wird wieder NETSTAL (német nyelven). KraussMaffei. ChemChina, 2021. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
- ↑ Corporate News-Meldung – Krones beabsichtigt mit der bevorstehenden Übernahme von Netstal sein Produktportfolio um die Spritzgusstechnologie zu erweitern - Krones (német nyelven), 2024. január 29. (Hozzáférés: 2024. február 6.)
- ↑ Weltpremiere: Die erste Maschine verlässt neuen Firmensitz (német nyelven). KraussMaffei. ChemChina, 2023. április 14. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
- ↑ Sabine Koll: Stellenabbau bei Krauss Maffei (német nyelven). K-Zeitung. Giesel Verlag GmbH, 2020. február 11. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
- ↑ Maschinenbauer: KraussMaffei streicht Arbeitsplätze im In- und Ausland (német nyelven). Handelsblatt, 2020. február 20. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
- ↑ Florian Langenscheidt, Bernd Venohr (Hrsg.): Lexikon der deutschen Weltmarktführer. Die Königsklasse deutscher Unternehmen in Wort und Bild. Deutsche Standards Editionen, Köln 2010, ISBN 978-3-86936-221-2.
- ↑ Stanka, Hubert: Krauss-Maffei Treuchtlingen schließt (német nyelven). Nordbayern.de. Verlag Nürnberger Presse Druckhaus Nürnberg, 2013. augusztus 13. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ Stanka, Hubert: Treuchtlingen: Protest zu geplanter Krauss-Maffei-Schließung (német nyelven). Nordbayern.de. Verlag Nürnberger Presse Druckhaus Nürnberg, 2013. november 16. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ KraussMaffei bleibt doch in Treuchtlingen (német nyelven). Nordbayern.de. Verlag Nürnberger Presse Druckhaus Nürnberg, 2013. november 28. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ 1838 - 1945 (német nyelven). KraussMaffei. Onex Corporation. . (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ a b Alois Auer. Krauss-Maffei – Lebenslauf einer Münchner Fabrik und ihrer Belegschaft. Kösching: 3K-Verlag, 270–271. o.. ISBN 3-924940-19-3 (1988)
- ↑ Geschichte: Ein Unternehmen – Zwei Geschichten (német nyelven). kmweg.de. Krauss-Maffei Wegmann GmbH & Co. KG. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.