Karbidlámpa biciklire szerelve

A karbidlámpa kémiai alapú világító eszköz. A belehelyezett kalcium-karbidból víz hozzáadásával acetilén gáz fejlődik, és ez egy égőfejen kivezetve erős fénnyel ég.

Története

Bányászlámpa

A szabadalmat (US 711,871) 1902-ben október 21-én jelentették be Duluth városában. Kezdetben főként a bányákban, valamint hintókon és más járműveken világítottak vele, majd világítótornyokban és közvilágításra is használni kezdték. Robusztussága és megbízhatósága miatt a a 2010-es évekig sokat használták a barlangászok;^[1] ebből a szerepéből a könnyebb, egyre hosszabb üzemidejű és nagyobb fényerejű LED-es fejlámpák szorították ki.

Működési elve

A kalcium-karbidból víz hozzáadásával acetiléngáz és kalcium-oxid képződik:

CaC₂ + H₂O = CaO + C₂H₂

kalcium-karbid + víz = égetett mész + acetilén

további vízzel reagálva a kalcium-oxid kalcium-hidroxiddá alakul

CaO + H₂O = Ca(OH)₂

égetett mész + víz = oltott mész (porszerű, a szennyezésektől piszkosfehér üledék)

az acetilén égése

2 C₂H₂ + 5 O₂ = 4 CO₂ + 2 H₂O

acetilén + oxigén = szén-dioxid + víz

Ha a lámpánkat nem tisztítjuk ki, a kalcium-hidroxid a levegő szén-dioxidjával reagálva kalcium-karbonáttá alakul

Ca(OH)₂ + CO₂ = CaCO₃ + H₂O

oltott mész + szén-dioxid = mész (mészkő)

1 kilogramm karbid porból – a tisztaságától függően – 270–300 liter acetiléngáz fejlődik. Ez 21 liter/óra áteresztő képességű égővel kb. 10–12 órányi világításra elegendő.

Típusai

Hagyományos vagy nyitott rendszerű karbidlámpa

A két tartályos lámpában az alsóba kell tenni a karbidot, a fölsőbe a vizet. A két rész légmentes illeszkedését gumigyűrű biztosítja. A víztartály tetején van a beöntő nyílás és a vízáteresztő csap. Utóbbi nyitásával csöpögtethetjük a vizet a karbidtérbe, ezért az ilyen lámpa csak függőleges helyzetben használható. A fejlődő gázt egy megtört cső, az ún. pipa vezeti az égőhöz. Az égőből egy vagy két 0,3–1 mm-es furaton távozó gáz meggyújtva fehér fénnyel ég. Az eltömődések megakadályozása végett a vízcsapban a vízzáró rudacska végére tisztítótűt forrasztanak, a pipa elé pedig vattával vagy filccel töltött szűrőkosarat építenek be.

Zárt rendszerű karbidlámpa

Többféle zárt rendszerű karbidlámpát fejlesztettek ki. Ezek fényereje tetszőlegesen szabályozható, nem folyik ki belőlük a víz és kevesebb karbiddal, tehát gazdaságosabban üzemelnek.

Gázkiegyenlítős lámpa

A hagyományostól annyiban különbözik, hogy a víztöltő nyílás és a csap menetes része légmentesen zár. A karbidtartály gázteréből pár milliméter átmérőjű cső vezet a vízszint fölé, amitől azonos lesz gáznyomás a víz fölött és a gáztartályban. A lecsöpögő víz mennyisége itt csak a gravitációtól és a csap állásától függ. A hagyományos lámpától eltérően a csepegő víz nem kell a gáznyomás ellenében halad, ezért jóval több gáz és így több fény fejleszthető.

Vízbefecskendezős karbidlámpa

Ennél a megoldásnál a vizet egy dugattyúval gumis szelepen közvetlenül a karbidra spricceljük. Az ilyen pumpás rendszerek nem hagyatkoznak a gravitációra, ezért nem kell a lámpa helyzetére figyelnünk. Hátránya, hogy a szelep és a dugattyú gumija gyakran meghibásodik, mivel pedig a két tartály összeszorítása nehézkes, ezért hajlamos a meghibásodásra, balesetveszélyes.

Levegőpumpás karbidlámpa

Ez a víztartályba kis pumpával levegőt nyomatva túlnyomást állít elő. Ha a pumpa meghibásodik, hagyományos (nyitott rendszerű) lámpaként működtethető. Egy töltéssel 8–10 órát világít folyamatosan, jó fénnyel. Ha a gázkivezető cső túl szűk (átmérője < 7 mm), a csőben az acetilénből kicsapódó vízpára buborékokat képezhet. A buborékosodástól a fejlámpa egyenetlenül ég („pislákol”).

A barlangász karbidlámpa karbantartása

• Az eltömődött égőfej 0,3 mm átmérőjű acélszállal tisztítható. Ha az égőfej lyuka kitágul (például vastag dróttal tisztították), a lámpa kormozó, sárga fénnyel világít.
• Az újragyújtás hagyományos eszköze a gyufa. Mivel vizes barlangokban az a nagy páratartalom miatt legfeljebb 2–3 alkalommal használható, a leggyakrabban használt megoldás a „puszi” (egyik lámpáról a másikat). A gyufánál célszerűbb eszköz a gázöngyújtó. Ha abból kifogy a gáz, az acetilén belobbantásához a gyújtó szikrája is elég. Fejlámpa meggyújtására a Petzl-rendszerű piezoelektromos gyújtás a legmegbízhatóbb.
• A lámpa 4–5 óránként tisztítandó még akkor is, ha kifogástalanul működik.
• A karbidot vízhatlanul kell tárolni és szállítani.
• A gázfejlesztő tartályt csak kétharmadáig kell karbiddal feltölteni, mivel a keletkező karbidmész térfogata a karbidénál nagyobb. A karbidmeszet is célszerű 4–5 óránként eltávolítani, hogy bele ne kövesedjen. A „salaknak” nevezett szennyezett meszet ki kell vinni a barlangól.
• A használónál mindig legyen tartalék égő és az égő tisztításához vékony acélhuzal (dűznipucoló).
• Hosszabb túrára kell tartalék karbid, száraz barlangba tartalék víz is.
• A víz újratöltéséhez vékony barlangban műanyag cső (szívócső) használatos.

Jegyzetek

Források

• Barlang.hu: Világító eszközök és használatuk