A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Káma | |
A Káma Jelabugánál | |
Közigazgatás | |
Országok | Oroszország |
Föderációs alanyok | Udmurtföld, Kirovi terület, Permi határterület, Baskíria, Tatárföld |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 1805 km |
Vízhozam | 3500 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 507 000 km² |
Forrás | Felső-kámai-hátság, Udmurtföld |
Torkolat | Volga (a Kujbisevi-víztározónál) → Kaszpi-tenger |
é. sz. 55° 21′ 50″, k. h. 49° 59′ 52″Koordináták: é. sz. 55° 21′ 50″, k. h. 49° 59′ 52″ | |
Elhelyezkedése | |
A Káma vízgyűjtő területének térképe | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Káma témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Káma (oroszul Кама , tatárul Чулман , udmurtul Кам ) Oroszország európai részének egyik legjelentősebb folyója, a Volga legnagyobb, bal oldali mellékfolyója.
Orosz nevének előzménye az udmurt (votják) Kam szó (jelentése folyó).[1]
Földrajz
Hossza: 1805 km, vízgyűjtő medencéje: 507 000 km². 966 km-en át hajózható, nagyvízhozam idején ez további 600 km-rel megnő.
Udmurtföld északi részén ered. Eleinte a Kirovi területen észak felé halad, majd a Permi határterületen (a megszüntetett Komi-Permják Autonóm Körzetben) előbb keletre, majd nagy kanyart téve déli, délnyugati irányba fordul. Egy rövidebb szakaszon újból érinti Udmurtföldet, határfolyó Baskíriával, végül a Tatárföldön át éri el a Volgát.
Felső szakaszán széles völgyben folyik, medre bizonytalan, sok kanyart és mellékágat képez. A Visera torkolatától a vidék megváltozik: a jobb part alacsony, a bal part magas, néhol meredeken szakad le, sok a zátony és a sziget. A Belaja torkolatától éppen ellenkezőleg: a bal part alacsony és a jobb part magas. Alsó szakaszán a Káma kb. 15 km széles völgyben halad, medrének szélessége 450–1200 m között váltakozik, több helyen ágakra bomlik. A Vjatka torkolata alatt ömlik a Volgán létesített Kujbisevi-víztározó széles öblébe.
A tavaszi nagyvízhozam idején folyik le az éves vízmennyiség mintegy 63%-a, nyáron és ősszel 28%-a, télen 9%-a. A vízállás erősen ingadozó, az ingadozás mértéke 8 m, az alsó és a felső szakaszon 7 m. A tél beálltával 10-20 napig tartó jégzajlás után a folyó befagy, április körül enged fel. A tavaszi jégzajlás 3-15 napig tart. A folyó halban igen gazdag, de több halfaj létét erősen veszélyeztetik az ipari üzemek által a vízbe juttatott káros vegyi anyagok.
Mellékfolyók
Legnagyobb mellékfolyói:
- jobb oldalon a Kosza, Obva, Vjatka;
- bal oldalon a Belaja az Ufával, az Ik, valamint az Urál-hegységben eredő, hideg és sebes folyású Jajva, Koszva, Visera és Csuszovaja (a Szilvával).
Néhány hidrológiai mutató alapján indokolt lenne a Volgát tekinteni a Káma mellékfolyójának, nem pedig fordítva. Ezt támasztja alá a folyórendszer kialakulása is. A legutóbbi jégkorszak utolsó előtti glaciálisának idején a Káma megváltoztatta medrét, a korábbi északi helyett déli irányba fordult és a Kaszpi-tengerbe ömlött. A Volga ekkor még más irányba folyt, csak jóval később alakította ki mai medrét és torkollt a Kámába.
Víztározók, városok
A folyón három nagy víztározó, illetve vízerőmű létesült:
- Kámai-víztározó, a vízerőmű és gátja Permnél
- Votkinszki-víztározó, a vízerőmű és gátja Csajkovszkij városnál
- Nyizsnyekamszki-víztározó, a vízerőmű és a gát Naberezsnije Cselninél.
A legjelentősebb Káma-menti városok (a torkolat irányában haladva):
Permet rendszeres hajójáratok kötik össze Moszkvával és több volgai nagyvárossal. A folyópart és a víztározók partjai a belföldi turizmus kedvelt célpontjai.
Történelem
A folyó az őstörténetben és a magyar nép történetében is fontos szerepet játszott. Az uráli alapnyelvet beszélő népek őshazája a Volga-Káma vidékén, az Urál-hegység középső részénél lehetett. Együttélésük a Kr. e. 4. évezred körül kezdett felbomlani, de a finnugor népek a vidéket továbbra is lakták, és néhány finnugor nép – főleg az udmurt és a komi-permják – lakja ma is.
A 10. és a 13. század között pedig a Volga-Káma vidéken magyar népesség is élt, őket találhatta meg Julianus barát 1236-ban. Nyomukat őrzi többek között a Káma-parti Csisztopol kikötőváros temetőjében fellelt egyik sírkőfelirat is.[2]
Jegyzetek
- ↑ Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó (1978). ISBN 963-05-1490-7
- ↑ Róna-Tas András: Nép és nyelv – A magyarság kialakulása – Origo, 2004. március 1.
Források
- Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.