Ión katona (óperzsa ékírás 𐎹𐎢𐎴, Yaunā)^[1] a Achaemenidák hadserege, i. e. 480 körül. I. Xerxész sírdombormű.

Az iónok (görögül: Ἴωνες, Íōnes, Ἴων, Íōn) a Hellasz négy alapító törzsének egyike (a dórokkal, akhájokkal és aiolokkal együtt). Az i. e. 16. századra tehető betelepülésük és jelentőségük szerint is az elsők közé tartoznak. Az ékiratokban Juna, a hieroglifákban Junan, az ótestamentumban Javan, a hinduk szent könyveiben Javana. Nevükhöz fűződik az itáliai Puglia régiótól délre található Jón-tenger.. ^[2] A Ióniai nyelvjárás egyike volt a három fő nyelvi felosztásának a hellén világ, a dóriai és az aeolikus nyelvjárásokkal együtt.

A népességre vonatkoztatva a „ióniai” több csoportot is meghatároz a klasszikus Görögországban. Szűkebb értelemben a kifejezés a Kis-Ázsiában található Iónia régióra vonatkozott. Tágabb értelemben az ión nyelvjárás valamennyi beszélőjének megnevezésére is használható, amely a tulajdonképpeni Ióniában élőkön kívül magában foglalta Euboea, a Kükládok görög lakosságát és számos ión telepesek által alapított várost. Végül a legtágabb értelemben mindazok leírására használható, akik az keleti görög csoport nyelveit beszélték, amelybe beletartozott az Attikai is.

A szigorú és militarista dórokkal ellentétben az iónok a filozófia, a művészet, a demokrácia és az élvezetek iránti szeretetükről híresek – ión vonásokról, amelyeket leginkább az Athéniak fejeztek ki.^[3]

Az ión görög az ógörög attikai-ión vagy keleti dialektuscsoport egyik aldialektusa volt.

Történelmük

Az alapító mítosz, amely a klasszikus korszakban volt elterjedt, azt sugallta, hogy az iónok Ion, Xuthus fia után kapták a nevüket, aki az északi Peloponnészosz vidékén, Aigialeiában élt. Amikor a dórok megszállták a Peloponnészoszt, kiűzték az akhájokat az Argolidból és Lacedaemoniából. Az elűzött akhájok Aigialeiába költöztek (ami ezután Achájia néven ismert), akik viszont az iónokat űzték el Aigialeiából.^[4] Az iónok Attikába költöztek, és elvegyültek Attika helyi lakosságával, később pedig sokan kivándoroltak Kis-Ázsia partvidékére, megalapítva a történelmi Ión régiót, ahonnan kiszorították Lüdia és Kária őslakóit. Ott gyökeret vertek, elfoglalták Számoszt és Khioszt és megalapították 12 városból álló szövetségüket (a dodekapoliszt) a következő városokkal: Epheszosz, Erüthrai, Klazomenai, Kolophón, Lebedosz, Milétosz, Müusz, Phókaia, Priéné, Szamosz, Teósz és Khiosz. Volt közös szentélyük, a Paniónion, Epheszosz közelében, Poszeidón templomában, ahol minden évben ünnep és tanácskozás céljából összejöttek.

A szomszéd birodalmak (Lüdia, Perzsia) tisztelték ezt a belső szervezetet, sőt a perzsa uralom alatt fejlődött ki az iónok gyarmatpolitikája a Földközi-tenger mellékén. Akkor keletkezett csaknem az összes gyarmat a Márvány-tenger és a Fekete-tenger mellett, Abüdosztól és Küzikosztól Trapezuntig és Pantikapaionig. Így lettek Fönícia versenytársai keleten, Karthágó és Etruria ellenlábasai nyugaton.

I. e. 550 körül a lüdiai király, Kroiszosz szinte egész Kis-Ázsiát uralma alá vonta, és a görög városokat fennhatósága alá helyezte. De már i. e. 547/46-ban a Lüdiai Birodalom a Perzsák kezére került. A jón városok a szigetek kivételével adókötelesek voltak. Amíg a virágzó gazdaság, amely a jón városokat virágzóvá tette, nem szenvedett csorbát, a perzsa uralmat nem tekintették tehernek. Éppen ellenkezőleg, az új urak elsősorban vásárlók voltak, elvégre a Perzsiának a görög kikötőkre volt szüksége a birodalom nyugati részén folytatott kereskedelmi ügyletei lebonyolításához. A Fekete-tengeri régió és Egyiptom felé irányuló perzsa hadjáratok azonban elvágták Ióniát a legfontosabb kereskedelmi útvonalaktól. Csak most alakult ki ellenállás a perzsa zsarnokság ellen. A perzsák által levert ión felkelés i. e. 500/499 és 494 között volt az első katonai összecsapás a görögök és a perzsák között.

A peloponnészoszi háborúban Athénnel tartottak, s ezért büntetésül az Antalkidasz-féle béke ismét kiszolgáltatta őket Perzsiának (i. e. 387). Bár politikailag megtörve, de szellemileg tovább virágzottak, különösen a Nagy Sándort követő hellenisztikus korszakban.

Ión stílus

Bővebben: Ókori görög művészet # Ión stílus

Az i. e. 7. és i. e. 6. században a kis-ázsiai partvidék görög települései körében egy olyan művészi irányzat alakult ki, amire a fejlett díszítőkultúra, elegancia jellemző (lásd pl.: ión oszolpok). Legfőbb motívumai a keleti műalkotásokból került át.

Ión filozófiai iskola

Az i. e. 6. században a jón tengerparti városok, mint például Milétosz és Epheszosz, a természetről való hagyományos gondolkodás forradalmának középpontjába kerültek. Ahelyett, hogy a természeti jelenségeket a hagyományos vallásra/mítoszra támaszkodva magyarázták volna, a kulturális légkör olyan volt, hogy az emberek a személyes tapasztalatokból és mély elmélkedésből származó elképzelések alapján kezdtek hipotéziseket alkotni a természeti világról. Ezeket az embereket – Thalész és követői után – physiologoinak nevezték, akik a természetről értekeztek. Szkeptikusak voltak a természeti jelenségek vallási magyarázatával szemben, és ehelyett tisztán mechanikus és fizikai magyarázatokat kerestek. Döntő jelentőségük volt a természet tanulmányozásához való „tudományos hozzáállás” kialakulásában.

Jegyzetek

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Mair, Victor H. (2019), "Greeks in ancient Central Asia: the Ionians", 20 October 2019. Informative scholarly discussion.
• The reader should be aware that, although useful, this article necessarily omits all of modern scholarship.
• J. A. R Munro. "Pelasgians and Ionians". The Journal of Hellenic Studies, 1934 (JSTOR).
• R. M. Cook. "Ionia and Greece in the Eighth and Seventh Centuries B.C." The Journal of Hellenic Studies, 1946 (JSTOR).