A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Herpy Miklós | |
Herpy Miklós | |
Született |
1931. december 25. (91 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
villamosmérnök, címzetes egyetemi tanár a műszaki tudományok kandidátusa |
Iskolái | Budapesti Műszaki Egyetem (–1957) |
Kitüntetései | Állami-díj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Herpy Miklós témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Herpy Miklós (Budapest, 1931. december 25. –) Állami díjas, magyar villamosmérnök, címzetes egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa. Az analóg integrált áramkörök alkalmazástechnikája és az aktív RC szűrők szakértője. 1957 és 1990 között a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa, 1974 és 1984 között a harmadik generációs mikrohullámú gerinchálózati rendszerek fejlesztésének irányítója. 1990 óta az Elektronika távközlési mérőműszereket fejlesztő és gyártó vállalat munkatársa.
Életpályája
1942 és 1950 között a budapesti Érseki Katolikus Gimnázium (államosítás után Rákóczi Ferenc Gimnázium) diákja. Érettségije után édesapja mellett órás ipari tanuló, minthogy az „osztályellenségnek” minősített kisiparos édesapja miatt egyetemi felvételét elutasították. 1952-ben szakmunkásvizsgája után munkásként már felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára. Az első egyetemi éve után átiratkozott a Villamosmérnöki Kar műszer tagozatára. Ötödévesként a Simonyi Károly professzor által vezetett Elméleti Villamosság Tanszéken demonstrátorként és az Akadémia Műszerügyi Kutatóintézetében gyakornokként dolgozott. Diplomáját 1957-ben szerezte meg a Villamosmérnöki Kar, Műszer és Finommechanika Szakán, majd a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa lett. Első munkája az intézetben fejlesztett mikrohullámú rádiórelé rendszer szolgálati rendszereinek kifejlesztése volt. Az intézetben elsőként alkalmazott tranzisztoros, majd analóg integrált áramköröket.
1963-ban osztályvezetőnek, 1974-ben főosztályvezetőnek nevezték ki és megbízták a harmadik generációs rádiórelé rendszerek kidolgozásának irányításával. Ennek során bevezette a különleges pontosságot igénylő mikrohullámú mikrosztrip és felületszerelt technológiákat. A fejlesztés eredményeként gyártásba került berendezések kidolgozását, 1978-ban, munkatársaival megosztott Állami Díjjal ismerték el. Felismerve az elektronika rendkívül gyors fejlődését, 1984-ben visszatért az analóg áramköri kutatómunkához, melyek addig is megalapozták oktatói és publikációs munkáit.[1] A Műszaki tudományok kandidátusa címet 1980-ban az Analóg integrált áramkörök című disszertációjának megvédésével nyerte el.[2]
Oktatás
A Távközlési Kutató Intézetben szerzett analóg áramkörfejlesztői ismereteire támaszkodva 1960-tól kezdve mérésvezetőként, majd 1963-tól 33 éven át félállású oktatóként tanított a BME Műszer és Méréstechnika (ma Méréstechnika és Információs Rendszerek) Tanszékén, először tanársegédként, majd adjunktusként és 1980-tól 1998-ig docensként. Oktatói munkáját később címzetes egyetemi tanári címmel ismerték el.
A fontosabb előadott tárgyak
- Elektronikus áramkörök tervezése,
- Analóg integrált áramkörök,
- Aktív RC szűrők,
- Elektronikus berendezések tervezése.[1]
Munkái az Elektronika vállalatnál
Az Elektronika távközlési mérőműszereket fejlesztő és gyártó vállalattal még 1963-ban került kapcsolatba.[3] A szigorú műszerembargó miatt a Távközlési Kutató Intézet munkatársai többnyire maguk fejlesztették ki a kutatómunkájukhoz szükséges műszereket. Így 1962-ben kidolgozott és elkészített egy műszert, amely alkalmas volt a telefon- és rádiócsatornák zajának, a nemzetközi szabványok előírásainak megfelelő mérésére. Az Elektronika megszerezte e műszer gyártási jogát és megkezdte annak gyártását és értékesítését.[4][5] Ez volt a vállalat által gyártott első tranzisztoros műszer. A szabványok változása miatt 1976-ban szükségessé vált a műszer átkonstruálása. Ennek során egy analóg integrált áramköröket és aktív RC szűrőket alkalmazó új műszer született.[6] Ennek a változatnak a forgalmazási jogát szerezte meg a Siemens Messgeräte Bereich. A műszer Siemens változatát a Bundespost (a mai Deutsche Telekom elődje) rendszeresítette és előírta annak általános használatát.[7] A 80-as években szoros együttműködés alakult ki a Siemens és az Elektronika között, melynek során fontos szerepet kapott a cégközi egyeztetések és megállapodások lebonyolításában és külső tervezőként részt vett több a Siemens igényei szerinti új mérőműszer kidolgozásában. 1990-ben megvált a Távközlési Kutató Intézettől és az Elektronika munkatársa lett. Ezt követően, 2016-ig az Elektronika kutató, fejlesztő gyártó teamjeit támogatva vett részt a nagy távközlési szolgáltató vállalatok (például Deutsche Telekom, Telecom Italia) mindig újabb és újabb méréstechnikai igényeit kielégítő távközlési mérőműszerek létrehozásában.
Nyolcvanötödik születésnapját követően, 2016 végén megvált a vállalattól és idejét Aggházy Károly zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus életpályája kutatásának szentelte. E munkája eredményeként jelent meg Aggházy-albuma a Rózsavölgyi Kiadónál.[8]
Főbb publikációi
Könyvpublikációk
- Herpy, M. – Wágner, Gy.: Elektronikus Műszerek, Tankönyvkiadó, Budapest 1967. (p. 462)
- Herpy. M.: Analóg Integrált Áramkörök, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1973. (p. 425)
- Herpy. M.: Analóg Integrált Áramkörök 2. kiad., Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1974. (p. 425)
- Herpy. M.: Analoge integrierte Schaltungen, Franzis Verlag, München 1976. (p. 522)
- Herpy. M.: Analoge integrierte Schaltungen 2. Auflage, Franzis Verlag, München 1979. (p. 522)
- Herpy. M.: Analog Integrated Circuits, John Wiley, Chichester – New York, 1980. (p. 478)
- Herpy. M.: Analogovie integralnie shemi, Moszkva, Radio i Svjaz, 1983. (p. 416)
- M. 赫彼著 : 模拟集成电路 (Analog Integrated Circuits), Higher Education Press, Peking, 1984. (p. 459)
- Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktív RC Szűrők, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1981. (p. 311)
- Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktive RC-Filter, Franzis Verlag, München 1984. (p. 326)
- Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktive RC Filter Design, Elsevier, Amsterdam 1986. (p. 306)
- Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktív RC Szűrők, BME Kiadó, Budapest 1991. (p. 311)
- Herpy, M.: Aggházy Károly, egy Liszt-tanítvány élete és kora, közreadó: Gombos László, Rózsavölgyi Kiadó, Budapest 2018. (p. 228) ISBN 9786155062438
- Herpy Miklós – Sipőcz István: Távközlési Kutató Intézet: A magyar mikrohullámú kutatás fellegvára (1950–1990). Budapest: (kiadó nélkül). 2020–2021. Hozzáférés: 2015. feb. 24.
Folyóirat publikációk
- TKI Közlemények
- Electronics Letters
- Elektronik
- Híradástechnika
… és más szaklapokban jelentek meg.
Jegyzetek
- ↑ a b Aranydiplomások életrajza
- ↑ MTA köztestületi tag
- ↑ Elektronika. . (Hozzáférés: 2013. november 4.)
- ↑ Elektronika EPS 64, Régi műszerek
- ↑ Worldcat katalógus
- ↑ Elektronika EPS 86, Rádiómúzeum
- ↑ Siemens Störpegelmesser, Rádiómúzeum
- ↑ Herpy Miklós: Aggházy Károly - Egy Liszt-tanítvány élete és kora. rozsavolgyikiado.hu. Rózsavölgyi Kiadó, 2018. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
Források
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.