Helen Mirren
Született	Helen Lydia Mironoff 1945. július 26. (78 éves)[1][2][3][4][5] Hammersmith
Állampolgársága	brit amerikai (2017–)[6]
Házastársa	Taylor Hackford (1997. december 31. – )
Szülei	Kitty Rogers Basil Mirren
Foglalkozása	televíziós színész filmszínész szinkronszínész színházi színész színész filmproducer filmrendező
Iskolái	Middlesexi Egyetem St Bernard's High School and Arts College
Kitüntetései	DBE (2003)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Aktív évek	1966–
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb női főszereplő A királynő (2007)
Golden Globe-díjak
Legjobb női főszereplő (filmdráma) A királynő (2007) Legjobb női főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) Losing Chase (1997) Elizabeth (2007)
BAFTA-díjak
Legjobb női főszereplő A királynő (2007) Legjobb női főszereplő (televízió) Első számú gyanúsított (1992) Prime Suspect 2 (1993) Elsőszámú gyanúsított 3. (1994)
Tony-díjak
Legjobb női főszereplő színdarabban The Remembered (1958)
Emmy-díjak
Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) The Scent of Darkness (1996) Egy filozófusnő szerelmei (1999) Elizabeth (2006) Forró gyanú 7. – A döntő (2007)
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Helen Mirren témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dame Helen Lydia Mirren, eredeti nevén: Jelena Vasziljevna Mironova (Ilford, Anglia, 1945. július 26. –) Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas orosz származású brit színpadi és filmszínésznő.

Életrajz

Ez a szakasz nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2016 novemberéből)

Orosz származású, eredeti neve Jelena Vasziljevna Mironova. Férje Taylor Hackford filmrendező, akivel 1997-ben kötötte össze életét. 2007-ben Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjat nyert A királynő című filmben nyújtott alakításáért, amelyben II. Erzsébet brit királynőt formálta meg. Ezen kívül is további félszáz elismerést vehetett át színészi alakításaiért.

A St. Bernard lányiskolában végezte általános iskolai tanulmányait, majd a londoni New College of Speech and Drama-ban folytatta. 18 éves korában elment a National Youth Theatre meghallgatására, és azonnal fel is vették. 20 éves korában már Kleopátraként debütált az Old Vic színház Antonius és Kleopátra című darabjában.

Nagy sikert aratott, és hamarosan a Royal Shakespeare Company tagja lett, ahol olyan darabokban szerepelt, mint az Ahogy tetszik, a Troilus és Cressida vagy a Miss Julie. 1998-ban a National Theatre-ben ismét eljátszotta Kleopátra szerepét, Antoniust Alan Rickman alakította. Ezt követte 2000-ben az Orpheusz alászáll, és benne Lady Torrance karaktere, majd 2003-ban a Mourning Becomes Electra.

Televízió és mozi

Az 1970-es évektől kezdve olyan filmben szerepelt, mint a Szentivánéji álom, a Caligula, az Excalibur, a 2010: A kapcsolat éve, a Hosszú nagypéntek, a Moszkitó-part és a György király. Egyik legkülönösebb filmje a Peter Greenaway által rendezett A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, melyben a tolvaj feleségét alakította Michael Gambon oldalán. A Bosszúból jeles című népszerű thrillerben szadista tanárnőt játszott.

Sikeres karrierjének folytatásaként 2001-ben szerepet vállalt Alan Altman Gosford Park filmjében. Az alkotás a két világháború közti időszakban játszódik, egy vidéki angol kastélyban, ahol vadászatra gyülekeznek a nemes urak. Megismerjük az alagsorban szorgoskodó szolgák közt feszülő ellentéteket is, és természetesen a gyilkosság elkövetése sem várat sokáig magára. Mirren partnerei olyan színészek voltak, mint Maggie Smith, Michael Gambon, Kristin Scott Thomas és Clive Owen. Alakításáért elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Főszerepet játszott a Felül semmi című vígjátékban, melyben egy angol vidéki nőegylet tagjai különös pénzgyűjtő akciót terveznek. Ezután következtek: Az emberrablás, az Árnyékboksz, a Galaxis útikalauz stopposoknak.

Karrierje során három brit uralkodót is megformált, mozifilmekben és televíziós produkciókban egyaránt: I. Erzsébetet az Elizabeth című minisorozatban, II. Erzsébetet az A királynő c. filmben, valamint Sarolta Zsófia mecklenburg-strelitzi hercegnőt a György királyban. Ő az egyetlen színésznő, aki mindkét Erzsébet királynőt megszemélyesíthette a vásznon. A királynőben nyújtott alakításáért számos elismerésben részesült: a legjobb színésznő kategóriában többek között BAFTA, Golden Globe és Oscar-díjjal jutalmazták. Ezt követően olyan filmekben tűnt fel, mint A nemzet aranya: Titkok könyve, a Tintaszív, A dolgok állása és az Aztán mindennek vége. Utóbbi alakításáért, melyben Tolsztoj feleségét, Szofját játszotta, a legjobb színésznő díjára jelölte az Akadémia.

Az adósságban visszavonult Moszad-ügynököt játszik. A szerep kedvéért héberül tanult, tanulmányozta a zsidó történelmet, a holokausztirodalmat, többek között Simon Wiesenthal életét. Kétszer is eljátszotta a Victoria nevű bérgyilkos szerepét a Red és Red 2 c. akcióvígjátékokban, amelyekben Bruce Willis, Morgan Freeman, John Malkovich és Sir Anthony Hopkins voltak a társai. 2012-ben ismét Anthony Hopkinsszal játszott a Hitchcock című filmben, amely a Psycho készítése körül bonyolódott. Hopkins a címszerepet játszotta, Helen pedig a rendező feleségét, Almát. Ebben az évben Szabó István Szabó Magda azonos című regényéből forgatta Az ajtó című filmjét, amelynek ő lett az egyik főszereplője.

2013-ban következett a Phil Spector, Al Pacino oldalán, ahol Linda Kenney Badent, a Spectort képviselő ügyvédőt alakította. 2014 augusztusában került bemutatásra Lasse Hallström legújabb rendezése, Az élet ízei. Helen a festői szépségű dél-francia kisvárosban élő, kissé vaskalapos étterem tulajdonosnőt, Madam Malloryt játssza. A városkába egyik nap megérkezik a Kaddam család, és megnyitják indiai éttermüket, amit Madam Mallory nem nézhet tétlenül, és megkezdődik a rivalizálás.

Magánélete

Kevesen tudják, de a színésznő a korai nyolcvanas években Liam Neesonnal élt, akivel az Excalibur forgatásán szerettek egymásba. Kapcsolatuk megromlása után, 1986-ban kezdett randevúzni Taylor Hackford rendezővel, akivel végül 1997-ben házasodtak össze, éppen a férfi 53. születésnapján. Helen Mirrennek sosem született gyermeke, mint ahogy egyik interjújában bevallotta, azért, mert teljesen hiányzik belőle minden anyai ösztön. 2011-ben az Esquire magazinnak adott interjújában azt mondta, ateista. Gyermekként hitt a tündérekben, a manókban, de Istenben sosem. 2008-ban a GQ hasábjain sokkolta a rajongókat azzal, hogy bevallotta, diákként többször megerőszakolták, ő azonban sosem tett feljelentést. Továbbá azt is elmondta, hogy rengeteget kábítószerezett, főleg kokainozott. Az önkívületi állapotát használták ki a férfiak, és mint mondta, nem tudott védekezni, később pedig azért nem jelentette fel a tetteseket, mert félt, megkeresik és összeverik.

Családja

Édesapja Vaszilij Petrovics "Basil" Miranoff, brácsás volt a Londoni Filharmonikus Zenekarnál, majd távozott onnan, és taxisofőr lett, később gépjárművezetői vizsgáztató. Végül a Közlekedési Minisztérium köztisztviselője lett. Édesanyja, Kathleen Rogers egy hentes lánya volt, aki húst szállított Viktória brit királynő konyhájára. Édesapja megváltoztatta családnevüket Mironovról (Mironoffról) Mirrenre.

Gyermeke nem született. „Nekem nincsenek anyai ösztöneim, ez az egész nem hoz lázba: egyszerűen más lett nekem megírva. Soha nem zártam ki a lehetőségét, hogy egyszer mégiscsak megtörténik, de nem úgy alakult.”

Filmográfia

Film