A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A gyertya szilárd éghető anyag, faggyú vagy paraffin felhasználásával készült, kanóccal ellátott világító eszköz. Az emberiség az ókor óta használja. Manapság beltérre a viasz, míg kültérre a paraffin gyertyákat ajánlatos használni.[1]
Története
Az emberiség már több mint kétezer éve használja a gyertyákat, évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus születése után jelentek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt. A szegényebb emberek állati eredetű hulladékból készült faggyúgyertyákat használtak, ez azonban igen kellemetlen szagokat árasztott és erősen kormozott.
A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz, ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén – mérgező mivolta miatt – sok kellemetlenséget okozott a mindennapi használat során.
A 19. század elején Michel-Eugène Chevreul felfedezte és izolálta a sztearint,[2] a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet, ami a gyertya szilárdságáért felelős. Ekkoriban kezdték használni az összefont kanócot és a paraffint, így az eddigiekhez képest jó minőségű és olcsó gyertyát tudtak előállítani.
Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból, és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiáksóval, bórsavval és paraffinnal kezelt pamut anyagú, fonott kanócot használnak, amely a gyertya egyenletes, és szinte korommentes égését biztosítja.
Szlovéniában évente 16 millió gyertyát gyújtanak meg. Az ország a világ harmadik legnagyobb gyertyafogyasztója. A halottak napi gyertyagyújtás következményeként évente mintegy 550 tonna hulladék keletkezik a gyertyákból Szlovéniában.[3]
A gyertya jelentése a keresztény szimbolikában
A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A katolikus templomokban az égő gyertyák a hívők számára a hit lángját és az örök életet is megjelenítik. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál.[4]
Működése
A gyertya égésének folyamata
A gyertya tüzelőanyaga szobahőmérsékleten szilárd, és csak légnemű állapotban éghető. Égésekor a gyertya lángja megolvasztja a gyertya anyagát. A megolvadt anyagot kis csészeként szilárd anyag veszi körül, amely nem engedi elfolyni az előbbit. Közelről látható az is, hogy a kanóc alja ázik az olvadékban, míg a kanóc teteje száraz. A hajszálcsövesség miatt a gyertya megolvadt anyaga folyamatosan felszívódik a kanóc tetejére. Az olvadt anyag egyre fogy, a láng lejjebb jön, és újabb gyertyaanyag olvad meg. A kanóc teteje belelóg a láng forró részébe és elég. (A láng forró részen kb. 1200, míg a láng alján kb. 600 °C van, tehát a láng hőmérséklete 600-1200 °C közt változik.) A kanóc tetején az olvadék elpárolog, a gőzei elbomlanak, bomlástermékei a gyertya lángjában elégnek. A gyertya lángjának belsejében tehát éghető gázok vannak. Ezt egy egyszerű kísérlettel lehet bizonyítani: ha a gyertya lángjába üvegcsövet teszünk, az éghető gázokat ki lehet vezetni, és azokat az üvegcső végén meg lehet gyújtani.
Miért világít a gyertya?
A gyertya lángjának narancssárga színe megtévesztő lehet annak, aki a nátrium lángfestését már látta. A gyertya anyagában elenyésző mennyiségű nátriumion fordulhat elő. A világító láng színét a hőbomlással keletkező szénszemcsék, korom gerjesztése (mikrorobbanása) okozza. Ha az égés tökéletessé válik, például a levegő oxigénarányának dúsításával, a láng színtelenné válik. Persze ilyenkor az égés is gyors lesz.
A gyertyaláng alakja
A gyertyaláng alakját a különböző gázok áramlása határozza meg. Az égéstermékek és a felmelegített levegő felfelé áramlik a környezetnél kisebb sűrűség miatt. Helyére hidegebb levegő áramlik alulról és oldalról. A láng lobogását az esetleges légáramlatok okozzák. Súlytalanságban nem számít a forró és hideg gázok közötti sűrűségkülönbség és így nincs felhajtóerő. Ilyen körülmények között nem jön létre légáramlás a láng mellett és emiatt a gyertya lángja nem lesz csepp alakú. Súlytalanságban a láng félgömb alakú. Ebbe a lángba csak diffúzióval, lassan jut be az oxigén és lassan jut ki belőle a keletkező széndioxid és víz. Több űrsiklóküldetés során (STS-43, STS-83, STS-94, STS-105, STS-107) volt eddig a tudományos program része az égések vizsgálata a súlytalanságban.
A gyertyafény erőssége
A fizikában a fényerősség alapegysége a kandela, ami latinul azt jelenti gyertya. Egy átlagos gyertya fényerőssége tehát 1 cd, látható fényárama 1 lumen. A kanóc vastagságától függ a láng mérete, ezzel a fényerősség is.
Ismertebb alapanyagai
- Méhviasz – A legrégebben használt alapanyag. Sokáig ég, viszont nehéz vele dolgozni. Olvadáspontja 65 °C. A viaszgyertya jellegzetes mézszínű és illatú, merítéssel[5] készülő gyertyafajta. Hosszabb tárolás alatt szürke réteg képződhet rajta, de ez minőségromlást nem eredményez és egyszerűen eltávolítható.
- Faggyú – "gyapotzsinórokat botra akasztunk és olvasztott faggyúba mártunk, kihúzzuk és lehűtjük, aztán ismét bemártjuk és addig folytatjuk ezt a műveletet, míg elegendő faggyú nem ragad a gyapotbélre és ilyenformán a gyertya a megkívánt vastagságot el nem éri." -Michael Faraday: A gyertya természetrajza[6]
- Paraffin – manapság a leggyakrabban használt viasz. Könnyen megmunkálható anyag. Olvadáspontja 54 °C. Túlnyomórészt kőolajból nyerik. Lepárlással választják szét a többi alkotóelemtől, s az így nyert paraffinkását további költséges eljárások során tisztítják, finomítják. Többnyire pasztilla vagy por alakban használják. Ökológiai oldalról nézve a kőolajból való származása miatt kritikus a minősítése.
- Sztearin – Természetes anyag. A belőle készült gyertya tejszerű, opálos színt kap. Olvadáspontja 74 °C. Porcelánszerű anyaga inkább törékeny, mint hajlékony. Fizikai tulajdonságai miatt a sztearingyertya elkészítése csak öntéssel[7] lehetséges.
- Zselé –
Jegyzetek
- ↑ Gyertyaláng Archiválva 2016. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, akontroll.hu
- ↑ A Pallas nagy lexikona: a sztearin-sav gliceridje, azaz olyan éter, mely akkor keletkezik, ha a háromértékű glicerinalkohol hidroxilgyökeinek hidrogén parányait a sztearin-sav gyökével helyettesítik. Előfordul a zsírokban, és minél nagyobb a zsírok sztearin-tartalma, annál szilárdabbak.
- ↑ Ökológiai katasztrófával fenyegetnek a gyertyák. index.hu. (Hozzáférés: 2018. november 1.)
- ↑ Gyertya Archiválva 2016. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, rostae-books.com
- ↑ Az olvadt méhviaszba addig merítik a kanócot, míg a rátapadó és alvadó gyertya vastagsága megfelelő nem lesz.
- ↑ Michael Faraday: A gyertya természetrajza, kfki.hu
- ↑ Az olvadt anyagot előre elkészített formákba öntik.
Források
- Michael Faraday – A gyertya természetrajza.
- Márkus Jenő – Zsírok, olajok, szappanok.
- Sulinet
- Turányi Tamás (ELTE Kémiai Intézet) - Miről beszél a gyertya lángja? Az égés kémiája 150 évvel Faraday után
- European Candle Association (ECA)
Külső hivatkozások
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.