A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
A fokozatos felelősség a magyar sajtójog egykori jogintézménye volt.
A Pallas nagy lexikonában
Fokozatos felelősség sajtóügyekben, az u. n. responsabilité par cascades, amely felelősségi rendszert hazája után belga rendszernek is szokták nevezni, abban áll, hogy ellentétben a közönséges büntetőjogi felelősséggel, amely szerint a bűnrészesek az általuk v. közreműködésük mellett elkövetett bűncselekményért valamennyien felelősséggel tartoznak, - a sajtótermék közzétételénél közreműködő személyek nem együttesen, hanem bizonyos sorrendben vonatnak felelősségre és akként, hogy mindegyikük előzőjének megnevezése által saját felelősségét elháríthatja. Ezt a rendszert fogadta el a magyar sajtótörvény. 1848. évi XVIII. t.-c., mely 13 §-a szerint: Sajtóvétségért büntettetik: a szerző; ha ezt nem tudatnék, a kiadó, ha ez sem tudatnék, a nyomda v. metsző intézet tulajdonosa. A 33 § szerint időszaki lapban megjelent cikkért, ha a szerző felelősségre nem vonattathatnék, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is feleletteherrel tartoznak. Az újabb elmélet egyetért abban, hogy a fokozatos felelősségnek az a szabadelvűsége, amelynél fogva dacára a bűnös közreműködők többségének, mindig csak egy bűnhődik, a többiek büntetlenül maradnak, a sajtónak megengedett indokolatlan s a megtorlás társadalmi érdekével ellentétben álló privilégium. De másrészt egyetért abban is, hogy ez a rendszer igazságtalan is, mert nem egyszer ártatlanokat sújt s a bűnösségben gyökerező s attól elválaszthatatlan felelősség helyett fikciókon alapuló formális felelősséget teremt. A kívánatos reform a felelősségnek a közönséges törvény szerinti szabályozásában, tehát sajtóvétségeknél is a bűnrészesség általános szabályainak alkalmazásában áll. A jogrend érdekében azonban azoknak bizonyos irányban kiegészítése szükséges. Bizonyos ugyanis az, hogy az egyes közreműködők tevékenységének múlékonysága, a sajtónak joggal engedélyezett anonimitás a részeseknek kinyomozását, a közreműködés egyes nemei a bűnösségnek megállapítását s bizonyítását megnehezítik, gyakran lehetetlenné teszik, úgyhogy a részesség általános szabályainak merev alkalmazása, a közreműködők nagyobb körének dacára, nem ritkán teljes büntetlenséget eredményezne. A legnevezetesebb kísérlet ebben az irányban az 1874. évi máj. 7. kelt s 1874. évi július 1-jén életbe lépett német birodalmi sajtótörvény, mely a közönséges büntetőjogi felelősséget a törvény által meghatározott gondatlanság vétségével egészítette ki. A felelősséget szabályozó 20. és 21. §-ok szerint ugyanis: oly cselekményeknél, amelyeknek büntetendőségét valamely nyomtatvány tartalma állapítja meg, a büntetőjogi felelősségre nézve a közönséges büntető törvények irányadók. Időszaki lapoknál a felelős szerkesztő mint tettes büntetendő, ha különös körülmények tettességét ki nem zárják. Ha valamely nyomtatvány tartalma büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítja: a felelős szerkesztő; a kiadó (Verleger); a nyomdász; s az aki a nyomtatványt iparszerűen árusította v. különben nyilvánosan terjesztette (terjesztő), amennyiben az előző (20.) § szerint mint tettesek v. részesek büntetés alá nem vehetők: 1000 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel, v. elzárással, v. egy évig terjedhető államfogházzal, v. fogházzal büntetendők, ha kötelességszerű gondosságnak alkalmazását v. oly körülményeket nem bizonyítanak, melyek ennek a gondosságnak alkalmazását lehetetlenné tették. A büntetés a fennevezett személyek mindegyikére ki van zárva, ha az első bírósági ítélet kihirdetéséig megnevezi a szerzőt v. beküldőt, akinek beleegyezésével a közzététel történt, vagy ha nem időszaki lapról van szó, a kiadót (Herausgeber), vagy a fent meghatározott sorrend szerinti valamely előzőjét, feltéve, hogy a megnevezett személy valamely német állam bírósági hatósága alatt áll vagy időközben történt elhalálozása esetére valamely német állam birói hatósága alatt állott.
„1791-iki reform-országgyűlés után meginduló és a XIX. század második negyedében nagy erőre kapott liberális törekvések teremtették meg a cenzúra modernizált folyamányaként első sajtótörvényünket, az 1848: XVIII. t.-c.-ket. Ez a sajtótörvény, mely a szabadság jegyében született meg, magán hordja e kor lázasan türelmetlen vágyát a teljes függetlenség után, de bizonyos fokig analóg alapra helyezkedett az ugyanakkori V. Ferdinánd által 1848 március 13-án kiadott osztrák sajtórendszabályokkal és sajtótörvénnyel, azzal a különbséggel mindössze, hogy az osztrák sajtótörvény a szerzőn, kiadón és nyomdászon kívül büntetni rendelte az elárusítót és terjesztőt is. Ez az ideiglenesnek nevezett sajtótörvény az abszolutizmus és provizórium korát kivéve, 1914 április 12-éig volt érvényben. Egészben véve az 1819-iki francia és az 1831-iki belga törvények átdolgozása. A sajtószabadság elvének kategorikus felállításával és a fokozatos felelősségi rendszer keresztülvitelével jelentékenyen elősegítette a sajtó, különösen pedig a hírlap-irodalom megerősödését. A Btk. megalkotása utáni évtizedekben azonban különösen a napisajtó nagyarányú fejlődésével kapcsolatos túltengések és a fokozatos felelősségi rendszerrel járó büntetőjogi anomáliák folytán mind erősebb lett a kívánság a sajtótörvény revíziója után. A képviselőház már 1898 március 1-én hozott határozatával felhívta az igazságügyminisztert, hogy egy rendszeres és végleges sajtótörvény ügyében készíttessen javaslatot a sajtóreform ügyében. Az itt kialakult megállapodások alapján az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában Bernolák Nándor 1908-ban készítette e! az előadói tervezetet, majd ezt 1909-ben Csizmazia Endrével átdolgozta. Balogh Jenő igazságügyminiszter 1913-ban több szakember véleményének bekérése alapján újból átdolgoztatta a javaslatot s azt 1913 október 25-én benyújtotta a képviselőházhoz. A javaslat heves parlamenti harc után, mint 1914. évi 14. törvénycikk törvényerőre emelkedett."[1]”
Jegyzetek
Források
- A Pallas nagy lexikona
- Dr. Pápai László: A nyomdaipar helyzet különös tekintettel a sajtótörvényre (Bp., 1936)
Pápai László dr.: A NYOMDAIPAR JOGI HELYZETE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SAJTÓTÖRVÉNYRE (Bp. 1936)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.