A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Az eraviszkuszok ókori illír-kelta eredetű nép volt a mai Magyarország területén, a Dunántúl északkeleti részén, a rómaiak érkezésének idején ők alkották Fejér vármegye, valamint a mai Buda környékének lakosságát.
Már a római uralom előtt, az i. e. 1. században önálló pénzverést (biai, tótfalusi, lágymányosi pénzleletek) és magas fokú tárgyi kultúrát fejlesztettek ki, amit a tabáni és békásmegyeri ásatások igazolnak.
A rómaiak érkezése előtt
A kelta törzsek az i. e. 4. században vették birtokba a Dunántúlt. A vasfegyvereket viselő, harcos bevándorlók a helyieket nem űzték el, azok továbbra is jelen voltak a területen. Az eraviszkuszoknál ez valószínűleg a hódító kelták és az illírek összeolvadásához vezetett.
Ókori történeti és földrajzi leírások alapján Fejér, Pest és Tolna vármegye nagy részén az eraviszkuszok települései terültek el. Az i. e. 1. században a törzs bár ezüst érméket vert és jó minőségű fazekastermékeket állítottak elő, az előkerült leleteken a díszítés a La Tène-kultúra jegyeit mutatja.
Ebben az időben a Duna jobb partján, Budapest területén és környékén már sűrűn lakott vidék terült el. Itt, a Gellért-hegyen és annak északi és déli lejtőin állt a törzs politikai, gazdasági és vallási központja. A sánccal védett oppidumban részben a sziklákba vágott teraszokon épültek fel a földből, agyagból vagy kőből épített eraviszkusz épületek. Itt állt a latin feljegyzésekben Iuppiter Teutanusnak nevezett főisten szentélye is.
Az eraviszkuszok a terepnek megfelelően többféle típusú házat építettek. A Gellért-hegy oldalában többségében téglalap alakú házakat építettek, a fa (főként tölgyfa) oszlopok és vesszőfonatok alkotta vázra kívül-belül agyagot tapasztottak, így szigetelték a falakat a hideg és a szél ellen. A Duna menti falusias, nagy kiterjedésű települések (például Szigetszentmiklós, Dunakeszi és Békásmegyer) mellett kisebb, tanyaszerű települések maradványait is feltárták. A síkvidéki épületek inkább nyeregtetővel fedett gödörházak voltak.
A Gellért-hegyi oppidum feltárásakor több lakóházban találtak kézimalmot, sütőkemencét és agyagból tapasztott tűzhelyet. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gabonát a házban őrölték meg, és az ételeket is bent készítették el. A gellérthegyi és a rómaiak érkezése után alapított tabáni telepeken talált állatcsont maradványok a háziállatok (ló, sertés, szarvasmarha, juh és kecske) tartására és a vadászat fontos szerepére utalnak.
A Gellért-hegyi településen bronzöntő műhelyt is feltártak, több településen került elő a fazekasság eszközei illetve edényégető kemencék.
Római uralom alatt
Az i. sz. 1. században a rómaiak megszervezték Pannonia provinciát, az eraviszkuszokat törzsi területüknek többé-kevésbé megfelelő közigazgatási egységbe szervezték (civitas Eraciscorum), melynek élén római praefectus állt; maguk az eraviszkuszok peregrinus jogállásúak voltak. A Flavius-dinasztia korában (az 1. évszázad végén) a felügyelet enyhült, ekkortól választott princeps állt az törzsi terület élén. A civitas tisztségviselői közül több neve is fennmaradt:
- Alorix Bassi (filius decurio Eraviscorum)
- Titus Aelius (tabularis civitatis Eraviscorum - irattáros vagy írnok)
A római bevonulás idején az eraviszkuszok feladták a Gellért-hegyi oppidumot, helyette a Gellérthegy és a Várhegy lábánál építettek új települést. A hegy (melyet róluk Mons Eraviscusnak neveztek az antik szerzők) még sokáig, legalább a 3. századig megtartotta vallási jelentőségét.
A törzs fokozatosan ellatinosodott, amit az 1. és 2. évszázad fazekassága is mutat: ötvözi a kelta hagyományokat (grafitos kerámia, pecsételt vagy festett díszítés) a római ízléssel. A helyi fazekasok nem sokkal később átálltak a katonaság igényeihez illeszkedő edények gyártására, ezzel feladva a kelta hagyományokat és a római áruk utánzására korlátozva magukat.
Elősegítette a romanizálódást az is, hogy Aquincum municipiummá válása után a vagyonosabb törzsi vezetők a városi tanács tagjaivá válhattak, és Hadrianus valószínűleg polgárjogot adott nekik.
Kapcsolódó szócikkek
Források
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 38–383. o. ISBN 963-05-6410-6
- Késővaskor- kelták. Budapesti Történeti Múzeum. . (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
További irodalom
- B. Bónis Éva: Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest. Archaeologia Hungarica 47 (Budapest 1969)
- Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 42. o. ISBN 963-9199-29-X
- Pető Mária: A Gellérthegy története az őskortól napjainkig. (Gemini Budapest Kiadó, 2000).
- Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon. (Hereditas, Budapest 1971).
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.