Csuvas Чăвашла
Beszélik	Oroszország
Terület	Csuvasföld
Beszélők száma	1.330.000[1] fő
Nyelvcsalád	Török nyelvek  csuvasos nyelvek   proto-bolgár nyelvek    Csuvas
Írásrendszer	cirill ábécé
Hivatalos állapot
Hivatalos	Csuvasföld
Nyelvkódok
ISO 639-1	cv
ISO 639-2	chv
A Wikimédia Commons tartalmaz Чăвашла témájú médiaállományokat.

A csuvas nyelv (csuvasul Чăвашла) a török nyelvek egyike, a 21. század elején 1,8 millióan beszélik Oroszországban, főleg a Volga középső folyása mentén fekvő, az Orosz Föderációhoz tartozó Csuvas Köztársaságban, amelynek hivatalos nyelve.^[2]

Története

A csuvas a török nyelvek legelkülönültebbje: a többi ilyen nyelv beszélője így még az általában kölcsönösen megérthető kifejezéseket sem érti. A felmenőjét a volgai bolgárok beszélték a középkor folyamán.

A csuvas nyelvnek két fő dialektusa ismert, a virjál és az anatri. A virjál az archaikusabb; az irodalmi nyelv az anatrin alapul.^[2]

A csuvas a török nyelvek egyik nagy ágának, amit váltakozva bolgár-töröknek, csuvasos töröknek, ogur-töröknek, nyugati ótöröknek neveznek, az egyetlen élő nyelvi képviselője.^[2] A többi török nyelvet köztöröknek szokás nevezni. A csuvas és a köztörök nyelvek között nagy a hangtani távolság, míg a szókincs – ahol a jelentős számú orosz jövevényszó nem szorította ki az eredetit – szinte kizárólag török párhuzamokat mutat.

Korábban sok kutató nem is török nyelvnek gondolta, hanem erősen eltörökösödött finnugor nyelvnek,^[3] a 2016-ban kiadott iskolai történelmi atlasz ismét az uráli nyelvek közé helyezi.

A csuvasos török vagy a nyugati ótörök nyelv a magyar nyelv honfoglalás előtti több száz török jövevényszavának a legfontosabb forrása.^[2]

A mai csuvas ábécé

Bővebben: csuvas ábécé

Írása javarészt a cirill ábécén alapul: ábécéje tartalmazza az összes orosz betűt, kiegészítve négy sajáttal: Ăă, Ĕĕ, Ҫҫ és Ӳӳ.

A csuvasok eredetéről

A csuvas nyelv egy ragozó, török eredetű nyelv, talán a török nyelvek közt a legegyedülállóbb. A nyelv rendszere olyan hangváltozásokat őriz, amelyek nem jellemzőek más köztörök nyelvekre, így azoknak nem is része a csuvas, illetve annak elődje a volgai bolgár nyelv sem. A törökségnek ezt a nyugati csoportját ogur töröknek nevezzük. Feltételezések szerint a köztörök és a nyugati ótörök nyelvek közt a szakadás valamikor az 5. század során következhetett be. A laza törzsszövetségben élő nyugati törökség (később bolgárok) a Don és Kubán folyók közt telepedtek meg, s megalapították Magna Bulgaria-t, azaz "régi Bulgáriát". Később pedig innen épülhetett ki Volgai Bulgária, melynek fővárosa Bolgar volt. A nép megnevezése 'bolgár' etimológiáját tekintve kérdéses. Németh Gyula turkológus szerint a egyfajta 'keveréket' jelenthetett.

A volgai bolgár nyelvről viszonylag kevés nyelvemlékünk maradt fenn. A fennmaradt nyelvemlékek a 12–13. századból származnak, jellemzően sírfeliratok, amelyeket már az iszlám felvétele után arab írásjelekkel írtak. Ezek a nyelvemlékek leginkább arab nyelvűek, azonban számos török eredetű személynevet, tisztségnevet tartalmaznak, valamint néhány bolgár nyelvi szókapcsolatot és legjellemzőbben számneveket. Ezen nyelvemlékekben már felfedezhetőek a nyugati ótörök nyelv jellegzetes hangváltozásai. Ennek kutatásában Róna-Tas András végzett úttörő munkát, valamint Kakuk Zsuzsa is foglalkozott a témával Örök kőbe vésve című művében.

A csuvasok valószínűleg a volgai bolgárok egy csoportját alkották, s nyelvüket megőrizve északra vonultak, mikor a Kazár Birodalom miatt dél felé vándoroltak a bolgárok Aszparuh vezetésével, majd pedig megalapították a mai Bulgária elődjét.

A Kazanyi Tatár Kánság lett az örököse későbbiekben a régi bolgár területeknek, ahol ekkorra már a csuvasok elődei, tatárok és baskírok éltek nagy számban. Ekkortól kezdve lett Kazany is a térség legjelentősebb kereskedelmi és kulturális központja is, nem csupán a főváros. A baskírok nyelvileg elkipcsakosodtak, azonban a periférián élő csuvasokra sokkal kevesebb hatással voltak a tatárok, illetve más kipcsak-török népek, sőt vélhetően az iszlámot is csak a vezetői réteg vette fel. A régi volgai bolgár síremlékek igazolják, hogy a régi nyugati ótörököt őrizték meg nyelvükben a mai csuvasok is, azonban bizonyos hangváltozások természetesen végbementek, illetve számos új jövevényszavuk is lett, főleg a szláv nyelvekből.

Nyelvi változások

A köztörök nyelvekhez képest a csuvas nyelv jelentős eltéréseket mutat, amik árulkodóak a magyarság eredetével kapcsolatban is. A szókincsünket tekintve rengeteg török szavunk van a honfoglalás előttről, amelyek hangtanilag egyértelműen olyan változásokat mutatnak más köztörök nyelvekhez képest, amelyek kizárólagosan bolgár eredetre utalnak. Az egyik, talán legjelentősebb eltérés más török nyelvekhez képest, a szó végi 'z' hang 'r' hangra változik, ezt hívjuk rotacizmusnak. Például a magyar 'iker' szavunk csuvasul 'ikir' lesz, amiből jól visszafejthető a köztörök szó, az 'ikiz'. Hasonló a 'văkăr' csuvas szó, melynek jelentése 'ökör'. A köztörök nyelvekben ez 'öküz' v. 'ögüz'. A másik ilyen nyelvi jellegzetesség a lambdacizmus. A csuvasban sok esetben 'l' hangra változik a szó végi 'š' hang. A magyar nyelvben több olyan szó is van, ami ezt az ősi hangváltozást őrzi, egy jó példa erre a dél szavunk, amely a köztörök nyelvekben 'tüš'. A szókezdő 'š' hang pedig egyfajta csuvas nyelvi jellegzetesség. Nagyon jó példa erre a magyarban a gyümölcs szavunk, amely egyértelműen nem a köztörök 'yemiš' szó eredeti, hanem csuvasos, 'śiměś' szóból eredeztethető. Gyakran figyelhető meg, hogy a 'ĵ' hang a magyar nyelvbe átvett szavakban lágyul, így egy 'gy' hang lesz belőle.^[4]

Jegyzetek

Források

• ↑ Zimonyi: Zimonyi István: Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában. Budapest: Helikon. 2015. 73. o. = Magyar őstörténet, 2. ISBN 978-963-227-592-5  
• Róna-Tas András: A csuvas nyelv vázlatos nyelvtana. Budapest: Tankönyvkiadó. 1987.  
• Róna-Tas András – Fodor Sándor: Epigraphica Bulgarica: A volgai bolgár-török feliratok. Szeged: JATE. 1973.  

További információk

Tekintsd meg a Wikipédia csuvas nyelvű változatát!

• Csuvas–orosz szótár
• A csuvas emberek oldala, csuvasul, angolul, eszperantóul és oroszul
• E. Čaušević: Tschuwaschisch. in: M. Okuka (Hg.): Lexikon der Sprachen des europäischen Ostens. Klagenfurt (= Wieser Enzyklopädie des europäischen Ostens 10) 2002. S. 811.
• Эктор Алос-и-Фонт. Оценка языковой политики в Чувашии
• Пикет в защиту чувашского языка в Чебоксарах
• Általános szókincs csuvas és német nyelven
• Эктор Алос-и-Фонт, «Преподавание чувашского языка и проблема языкового поведения родителей», Чувашский государственный институт гуманитарных наук, 2015, Шупашкар.
• Скоро чувашский язык останется «какой-то культурной традицией»
• Ligeti Lajos, A magyar nyelv torok kapcsolatai. Budapest, 1986.