A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
A Clam család grófi nemzetség volt Csehországban és Ausztriában; régente höchenpergi Pergernek hivták, Höchenperg karintiai várnak nevéről.
Története
1524-ben vette meg Perger Kristóf Clam várát és a hozzátartozó birtokokat Alsó-Ausztriában Hardeck gróftól; Kristófnak a dédunokáját pedig, Clam Gottfried Jánost [1] III. Ferdinánd császár 1655. november 22-én testvéreivel s nagybátyjaival együtt a birodalmi bárók sorába emelte. Gottfried, dédunokája, Ferdinánd József [2] öt fiút hagyott hátra, akik 1759 június 17-én az osztrák örökös tartományokban a grófi méltóságot nyerték. Ezen 5 fiú közül a legidősebbnek, Gottlieb Jánosnak Károly József nevű fia volt [3], aki 1792-ben Martinitz Ferenc Károly grófnak Mária Anna nevű leányával házasságra lépett és ettől fogva, mint egy külön családi ágnak az alapítója, gyermekeivel együtt a Clam-Martinitz nevet használta. Fia, Károly Nepomuk József Gábor, Clam-martinitzi gróf, [4], osztrák altábornagy volt. 1809-ben mint önkéntes harcolt az 1812-1814. évi hadjáratokban, Schwarzenberg herceg szárnysegéde volt és 1814. Koller altábornaggyal kísérte I. Napóleont Elbára; azután pedig részt vett a bécsi kongresszus tanácskozásain. 1821-ben feleségül vette Guilford lord leányát és több évig mint egy vértesezred ezredese Magyarországban állomásozott. 1824-ben Pétervárott járt. diplomáciai küldetésben 1830-ban tábornokká, az udvari hadi tanács tagjává léptették elő, és azután titkos követségben a porosz udvarhoz küldték, ahol Metternich rendszerének érdekében működött. 1835-ben V. Ferdinánd császár szárnysegéde, 1836-ban titkos tanácsos és a legfőbb államtanácsban a katonai osztály főnöke lett. 1837. altábornaggyá nevezték ki. Miután állandóan a császár környezetében tartózkodott, nagy befolyásra emelkedett, melyet minden szabadelvű és alkotmányos törekvés elnyomására és az arisztokrácia kizárólagos uralmának érdekében használt fel. Fia, Henrik Jaroszláv [5] . Jogot tanult és az 1848. márciusi mozgalmak után kezdte meg hivatalos pályáját. 1853-ban Budán helytartótanácsos lett. 1856 febr. udvari tanácsos és u. ez év májusában galíciai helytartó lett, de 1859-ben az állami szolgálatból kilépett és 1860-ban a birodalmi tanácsba hívták. Mint a cseh nemesi pártnak vezére, mely céljai előmozdítására 1860. szept. 1-jével «Das Vaterland» című politikai napilapot indította, az októberi diploma létrejötte körül buzgólkodott, de a februáriusi pátenssel nem értvén egyet, 1861-ben a föderalisztikus ellenzékhez szegődött. Őt tartották az arisztokratikus-föderális irányú röpirat szerzőjének, amely «Sustine et abstine» jelige alatt nagy feltünést keltett. 1861-ben a cseh múzeum elnökévé választották, de 1862 óta tevékenysége a cseh tartományi gyűlésre szorítkozott. Öccse, Rikárd, clam-martinitzi gróf [6] 1865-ig a hadseregben szolgált és azután évtizedeken át az ó-cseh feudálisok vezére volt az osztrák képviselőházban és a cseh tartománygyűlésen. Számos kitüntetés érte. Megválasztották a birodalmi gyülés alelnökévé, 1889 óta pedig az urak házának volt tagja. Megélte, hogy az ifju-csehek az ó-csehek és a németek között létrejött cseh kiegyezést romba döntötték és hogy valamennyi ó-cseh képviselő az 1891. év tavaszán megtartott választáson megbukott.
A Clam-Gallas-ág
A család második ága, Clam-Gallas János Kristóftól, a fentemlített Ferdinánd Fülöp testvérétől származik. János Kristóf fia: Keresztély Fülöp 1757-ben nagybátyja, Gallas gróf birtokait örökölte és nevét is fölvette. Fia: Keresztély Kristóf (szül. 1770., megh. 1838.) jótékonyságáról híresedett el; az ő egyetlen fia pedig, Eduard Clam-Gallas gróf, született Prágában 1805 márc. 14., meghalt Bécsben 1891. március 17-én. 1839-ben ezredessé, 1846-ban tábornokká nevezték ki s mint ilyen egy dandár élén 1848-ban Santa Lucia, Goito, Vicenza és Custozza mellett, valamint 1849. Piemontban is kitüntette magát; ennek elismeréséül altábornaggyá léptették elő. Azután az Orsova mellett gyülekező hadtest parancsnokává nevezték ki, melynek élén június 23-án a felkelt Erdélyországba nyomult, Brassót megszállta és az illyefalvi ütközet után Maros-Vásárhelyen is megvetette lábát. 1850. az I. (cseh) hadtest parancsnokságát vette át, melynek élén az 1859. olasz háboruban Magenta és Solferinó-nál mindkét izben Mac Mahonnal szemben szerencsétlenül harcolt. Ezután mint lovassági tábornok működött Csehországban és 1865. császári főudvarmester lett. Az 1866-os hadjáratban a legtovább északra tolt hadtestet vezényelte és azzal a feladattal volt megbizva, hogy Frigyes Károly herceget és Herwarth tábornokot előnyomulásában feltartóztassa. Feladatát azonban részint stratégiai és taktikai hibák, főképpen pedig egységes szervezet és vezetés hiánya miatt nem volt képes megoldani; a poroszok hadát egymásután több ütközetben (Liebenau, Podol, Hühnerwasser és Gitschinnél) megverték, miáltal az osztrák hadsereg nagy morális és anyagi veszteséget szenvedett. E kudarcok miatt Clam-Gallast a königgrätzi csata után, (amelyben a parancsnokságot Gondrecourt-nak kellett átadnia), haditörvényszék elé állították, mely azonban ártatlannak nyilvánította. Mindazonáltal nyugalomba vonult és ezután csehországi birtokain (Friedland, Reichenberg) töltötte napjait.
Jegyzetek
- ↑ született 1598-ban
- ↑ született 1700-ban
- ↑ született Linzben 1759-ben, meghalt 1826. szeptember 26-án
- ↑ született 1792. május 23-án Prágában, meghalt 1840. január 29-én
- ↑ született Pozsony-Szt.-Györgyön 1826 jun. 15., meghalt Prágában 1887. június 5-én
- ↑ született 1832. március 12-én, meghalt Smezovban 1891. november 15-én
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.