Bérczy Károly
Született	Stand Károly 1821. március 2. Balassagyarmat
Elhunyt	1867. december 11. (46 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő
A Wikimédia Commons tartalmaz Bérczy Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bérczy Károly (eredeti neve: Stand Károly) (Balassagyarmat, 1821. március 2. – Pest, 1867. december 11.) magyar író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő, a márciusi ifjak egyike.^[1]

Életpályája

Édesapja Bérczy János volt.^[2]

Jogász végzettségével a Helytartótanács munkatársaként fogalmazó volt 1842–1849 között, így 1847-től Széchenyi István irányításával dolgozott a közlekedési osztályon, ahol gróf Széchenyi István oldalán teljesített titkári szolgálatot. Betegsége miatt megvált a hivataltól és újságíró lett.

1846-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1854-től a Politikai Újdonságok főmunkatársa volt. Előbb a Pesti Napló külpolitika rovatát vezette, majd ő indította meg 1857. január 15-én az első magyar nyelvű sportlapot, Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. (A lap címe 1858-tól 1918-ig Vadász és Versenylap volt.) Német vonatkozású vadászati szótárt is publikált. Madách Imréről, akinek barátja volt, Bérczy írta meg az első életrajzot. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1862-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1867-ben nemességet kapott.

Munkássága

Madách Imre barátja és első életrajzírója volt.^[3] Amikor az akadémia 1863-ban tagjává választotta Madáchot, akkor a A nőről, különösen aesthetikai szempontból^[4] című székfoglaló értekezésének kéziratát Bérczy Károly olvasta fel, mivel Madách ekkor már súlyos beteg volt.^[5] Bérczy lírája szentmentális: gyakori témája a halálvágy, a természetbe menekülés, a sorsszerűség. Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai. Főleg Dickens műveit fordította és Puskin Anyegin című művét 1866-tól az ő fordítása népszerűsítette.^[6]

Művei

• Bitorlott szerelem (1840)
• Az apostol (1848)
• Élet és ábránd I.-II. (elbeszélések, 1852)
• Élet-útak (1853)
• Világ folyása I.-II. (elbeszélések, 1854)
• Világkrónika. Népszerű eléadása az 1855. september elejétől 1856. october végeig történt nevezetesebb eseményeknek; Heckenast, Pest, 1856
• Az őrült nő sziklája
• Magyar-német és német-magyar vadász-műszótár (szerkesztő, 1860)
• Hazai és külföldi vadászrajzok; Emich, Pest 1863
• Magyar méneskönyv Magyarországon volt és lévő angol telivér lovak jegyzéke és származása. Egy függelékkel; szerk. Bérczy Károly; Emich Ny., Pest 1865
• Madách Imre emlékezete (1866)
• A gyógyult seb; (1880)
• Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest (1882)
• Balogh Károly: B.K. ismeretlen naplója (1935)
• Feltámad a múlt; Siményi, Budapest, 1943
• Kísért a múlt...; Napsugár, Budapest, 1944 (Napsugár könyvek)

Jegyzetek

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
• Madácsy Piroska: Egy XIX. századi polihisztor: Bérczy Károly (1821–1867). Magyar Irodalmi Társaság (Szeged), 2014. . (Hozzáférés: 2017. december 11.)

További információk

• Arany László: Bérczy Károly emlékezete. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (5. 10). Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó, Budapest, 1876.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 186. o.  
• Gyergyai Albert: Bérczy Károly
• Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója
• A magyar irodalom története Bérczy Károly