Figyelmeztetés: Az oldal megtekintése csak a 18 éven felüli látogatók számára szól!
Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez. Igen, Elfogadom

Electronica.hu | Az elektrotechnika alapfogalmai : Elektrotechnika | Elektronika



...


...
...


A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Apáti Miklós (költő)
 
Apáti Miklós
A Szép versek című antológiában. (Balla Demeter fotója, 1977.)
A Szép versek című antológiában. (Balla Demeter fotója, 1977.)
Élete
Születési névLatyák Miklós
Született1944. július 5.
Budapest
Elhunyt2016. július 10.[1] (72 évesen)
Budapest[2]
Nemzetiségmagyar
SzüleiLatyák János
Tóth Mária
HázastársaElső felesége: Apátiné Farkas Zsuzsanna

Második felesége:

Lukácsy Katalin (1954– ) színművész
Juhász Ida (élettárs)
Gyermekei1. ifj. Apáti Miklós (1966– )
2. Apáti Balázs keramikus, fazekas, szobrász, grafikus, (1968– )
3. Apáti Bence balettművész (1981– )
4. Apáti Ádám zenész (1981– )
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, regény, sci-fi ,színpadi művek
Első műveVándorút (versek, 1972)
Irodalmi díjaia Művészeti Alap elsőkötetesek író díja (1973)
József Attila-díj (1978)
Táncsics Mihály-díj (1992)

Apáti Miklós (született Latyák) (Budapest, 1944. július 5.Budapest, 2016. július 10.) József Attila-díjas magyar költő, író, újságíró, kritikus.

Életpályája

Budapesten született Latyák János és Tóth Mária fiaként, 1944. július 5-én. 1962-1970 között vegyésztechnikusként dolgozott, majd 1970-től a Hírlapkiadó Vállalat újságírója lett. 1972-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem esztétika-filozófia szakát. 1973–1991 között a Film Színház Muzsika rovatvezetője és a Kis Újság munkatársa volt, majd 1991–1997 között az Új Magyarországnál tevékenykedett, 1994–1997 között ugyanitt stratégiai igazgató, 1997-ben a lap főszerkesztő-helyettese volt. 1997–1998 között a Napi Magyarország főszerkesztő-helyettese lett. 2000–2001 között a Greger-Delacroix Kiadó szerkesztőjeként tevékenykedett. Nyugdíjazás előtti utolsó munkahelye a Magyar Hírlap volt.

Költészete

Verseket, regényeket, kritikákat írt; kezdeményezője és szervezője volt a Zengő ABC olvasókönyvnek. Az irodalmi életbe versekkel lépett be, majd több verseskötete, regénye jelent meg.

1971 és 1990 között kilenc alkalommal jelent meg szerzeménye a Szép versek antológiákban.[3]

Művei

  • Vándorút (versek, 1972)
  • Ajánlott küldemények (versek, 1976)
  • Korai hattyúdalok (versek, 1979)
  • A Fekete Gén (regény, 1982, 1987)
  • Szerelmi történet (versek, 1982)
  • A nő halványkék illata (1987-1988)
  • Ne öld meg a fehér kígyót! (regény, 1988)
  • Boldog rezignáció (versek, 1995)
  • Janicsák István: Versvirágok. Duettek Apáti Miklóssal; JAFA, Bp., 2007
  • K und K Karády katonái színdarab

Jegyzetek

Források

További információk

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Apáti_Miklós_(költő)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.






A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.