A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Az örökváltság a jobbágyfelszabadítás egy formája. A jobbágy az örökváltság kifizetésével megszerezhette a használatában levő földek tulajdonjogát és megválthatta az úrbéri terheket. Az örökváltság lehet önkéntes, ekkor a jobbágy és a földesúr szabadon állapodhatnak meg a váltság összegéről; illetve kötelező, amikor egy törvényben előírt összeget kell fizetni.
Az örökváltságnak van több módja is. Önkéntes örökváltság, vagyis amikor a jobbágynak kell kifizetnie magát így földet is kap és megszabadul a földesúrtól. Kötelező örökváltság: ilyenkor az állam fizeti ki a jobbágynak, viszont így tartozása keletkezik.
Az örökváltság bevezetésével a reformkori Magyarországon az 1831-es kolerafelkelés után kezdtek komolyan foglalkozni. Önkéntes örökváltságot javasolt Széchenyi István, kötelezőt Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos. Táncsics Mihály a váltság nélküli jobbágyfelszabadítás híve volt. Az 1832–36-os reformországgyűlés során az alsó- és felsőtábla elfogadta az önkéntes örökváltságot, az udvar azonban nem szentesítette. Végül az önkéntes örökváltságot 1839–40-ben, a kötelezőt 1848-ban fogadták el.
Megvalósítása
Siklós mezőváros lakosságának 70%-a volt földbirtokos az 1840-es évek elején. Az 1840-ben kihirdetett örökváltságról szóló törvény több családnak reményt jelentett. A megváltási összegek elég magasak voltak azonban, így többnyire módosabb mezővárosokkal vagy falvakkal lehetett a szerződéseket megkötni. Batthyány Kázmér 1846-ban Bodony, Drávacsehi, Drávaszerdahely, Hásságy, Egerág, Udvard falvakkal jobbágyaival szerződött, majd egy évvel később következett Szava, Drávapalkonya, Mozsgó jobbágyai is.[1][2] Ezen szerződések a földesúrnak is kedveztek, ugyanis a kapott pénzt az uradalom üzemeinek korszerűsítésére fordította.[1][2] Batthyány Kázmér kötötte meg a legtöbb örökváltsági szerződést az országban.[1][2]
Siklós 1847. június 20-án kötötte meg földesurával az örökváltsági szerződést. A szerződésben újpolgároknak nevezték már az 53 cigány családot. A szerződés azonban a következő évek politikai zűrzavarában több ponton sérült, és csak a szabadságharc leverése után rendeződött.[1][3]
Jegyzetek
Források
- Jobbágykérdés a reformkorban
- A polgárosodás kezdetei MO.-on
- Város a Tenkes alján. Siklós évszázadai. Siklós: Siklós Város Önkormányzata (2000). ISBN 963 003425 5
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Jobbágy
Tulajdonjog
Földesúr
Reformkor
Kolerafelkelés
Széchenyi István
Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)
Kossuth Lajos
Táncsics Mihály
Alsótábla
Felsőtábla
Siklós
Siklósbodony
Drávacsehi
Drávaszerdahely
Hásságy
Egerág
Pécsudvard
Szava
Drávapalkonya
Mozsgó
Batthyány Kázmér
Speciális:Könyvforrások/963 003425 5
Fájl:P history.png
Történelem
Wikipédia:Csonk
Updating...x
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.