Tihanyi Lajos
Önarcképe (1912)
Született	1885. október 19. Budapest
Elhunyt	1938. június 11. (52 évesen)[1][2][3][4] Párizs
Állampolgársága	magyar francia[5]
Foglalkozása	festőművész
Halál oka	agyhártyagyulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihanyi Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tihanyi Lajos (Budapest, 1885. október 19.^[6] – Párizs, 1938. június 11.) magyar avantgárd festőművész, a MIÉNK, a Nyolcak és a Ma műhely tagja.

Pályája

Tihanyi József pincér és Schlesinger Heléna fia. 11 éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását; siketsége miatt hangja eltorzult, szájról olvasott, s ha megszólalt, egyfajta torokhangon beszélt néhány szót.^[7] Emiatt gimnáziumi tanulmányainak feladására kényszerült. Rajzolni kezdett, majd tanulmányait a mintarajziskolában és különböző magániskolákban folytatta. 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban, ahol elsősorban a fauvizmus hatott művészetére, valamint Olaszországban. Négy nyáron át (1907–1910) Nagybányán festett, de nem tagolódott be az iskolába, a szabad iskolán kívül festett, lényegében autodidakta volt. Nagybányán a „neósok” csoportjához állt közel, majd 1909-től a Nyolcak alapító tagja lett. A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) II. tárlatán állította ki először képeit (1908).

Az 1910-es évek végén ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára a Ma Váci utcai szalonjában. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan rövidesen Berlinbe költözött. 1923-ban Párizsba települt át. Az ottani művészvilág hamar befogadta: Jean Cocteau-val, Tristan Tzarával, Brâncuşival és Utrillóval is kapcsolatban állt. Az analitikus, majd a szintetikus kubizmus jegyeit mutató, 1920 körül készített csendéleteit, portréit és városképeit egyre elvontabb kompozíciók váltották fel, az 1930-as évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig. Az Abstraction-Création csoporthoz 1933-ban csatlakozott. Kései munkáit a magyar közönség már nem láthatta, mivel Tihanyi az 1937-es budapesti retrospektív kiállítás ötletét elvetette.^[8]

A magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotója. Stílusa Cezanne-ból indult ki, és kubista irányban haladt. Hatott rá a fauvizmus és az expresszionizmus (Oskar Kokoschka) is. Művészetében a tárgyiasság és az analitikus formabontás feszültségeit kutatta.

Minden művészet érdekelte, a zene is. Koncerteken az előtte álló székbe kapaszkodva érezte a zenét.^[7]

Legtöbb művét itthon a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, vannak képei a székesfehérvári Deák Gyűjteményben is.

Műveiből

• Fürdőzők – 1907
• Cigányasszony gyermekkel – 1908
• Nagybányai utcarészlet – 1908
• Tájkép – 1908
• Klauzál tér – 1909
• Tájkép híddal – 1909
• Csendélet cserepes virággal – 1909
• Önarckép – 1912
• Bölöni György arcképe – 1912
• Szécsénykovácsi kastély – 1913
• Virgil Ciaclan portréja – 1914
• Női arckép (Leopold Magda) – 1914
• Fülep Lajos – 1915
• Révész Béla arcképe – 1917
• Ady Endre arcképe – 1918
• Kassák Lajos arcképe – 1918
• Munkáscsalád – 1921
• Tristan Tzara arcképe – 1926
• Beszélgetők – 1928

Társasági tagság

• MIÉNK
• Magyar Vadak
• Nyolcak
• Ma

Szövegkiadás

• Tihanyi Lajos írásai és dokumentumok (válogatta, szerkesztette, és a kísérőszöveget írta: Majoros Valéria Vanília), Monument-Art, Budapest, 2002

Jegyzetek

Források

• Dévényi Iván: Tihanyi. Budapest : Corvina Kiadó, 1968
• Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Budapest, 1967
• Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.

• 
  Nyár Szécsénykovácsiban
• 
  Bölöni György
• 
  A Pont Saint-Michel Párizsban (1908)
• 
  Csendélet kék vázával (1911)
• 
  Kassák Lajos
• 
  Önarckép (1920)
• 
  Modern Ádám és Éva

További információk

• Képzőművészet Magyarországon
• Tihanyi Lajos festményei – TerminArtors.com^{[halott link]}
• Magyar zsidó lexikon
• Passuth Krisztina: Lajos Tihanyi, Verlag der Kunst, Dresden, 1977 (Maler und Werk)
• Tihanyi Lajos. A művész és művészete, (válogatta, szerkesztette, és a kísérőszöveget írta: Majoros Valéria Vanília), Monument-Art, Budapest, 2004
• Passuth Krisztina: Tihanyi Lajos. Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban / A bohème painter in Budapest, Berlin and Paris; Kogart, Budapest, 2012
• Passuth Krisztina: Tihanyi Lajos, Kossuth–MNG, Budapest, 2015 (A magyar festészet mesterei)