A tömjén a fűszerszagúak rendjébe, a balzsamfafélék családjába tartozó, Északkelet-Afrikában és Délnyugati Ázsiában honos egyes tömjénfafajok (Boswellia spp.), a Boswellia sacra és (szinonim neve vagy külön faj) B. carteri^[1] kérgéből kivont – főként templomokban – füstölőszerül használt mézgás gyanta.^[2][3][4]

Jellemzői

Elsősorban gyantát, mézgát és 4,5-7%-ban illóolajat tartalmaz. Színe halványsárga, néha vöröses, felszíne lisztes, illata enyhén balzsamos, íze zamatos, kissé kesernyés, hevítve fűszeres illatot fejleszt.^[3][4]

Használata

Lásd még: Tömjénfüstölő

A fák kérgének több ponton történő bemetszésekor előcsorduló tömjén a napsütés hatására megkeményedik és így lekaparható. A fák ilyenszerű csapolása négy hónapon át is tart, ezalatt egy-egy fa akár 10 kg gyantát is adhat.^[4][5]

Füstölőszerként már az ókori egyiptomi, a japán sintoista, a hindu és más vallási szertartások kelléke,^[6] bár az újabb kutatások ezt a füstöt benzol-, butadién- és benzpiréntartalma miatt ártalmasnak tartják.^[7] A mirhával együtt ismert lehet az Újszövetségből, többek közt Máté evangéliumából, pontosabban a gyermekségtörténetből, melyben a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát visznek ajándékul az újszülött Jézusnak.^[8]

A tömjén a magyar népi hiedelemvilágban elterjedt rontáselhárító.^[9]

Egyéb

• Kerüli, mint ördög a tömjénfüstöt. – Kifejezés, melynek az a hiedelem az alapja, hogy az ördög nem bírja elviselni a tömjénfüstöt.
• A pejoratív értelmű tömjénez ige azt fejezi ki, mikor valakit érdemtelenül, hízelegve magasztalnak.^[2]

Jegyzetek

Források

• Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 333. o. ISBN 963-05-2443-0  

Kapcsolódó szócikkek

• Tömjénfüstölő
• A tömjén földje
• Tömjénút