A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A miniszter az államigazgatás valamely ágazatát irányító, általában minisztériumnak nevezett hivatalt vezető személy, egyben az államigazgatás legfőbb testületi szervének, a kormánynak a tagja, az egyik legmagasabb rangú politikai vezető a modern államokban. A tárca nélküli miniszter kifejezés olyan kormánytagot jelent, aki nem irányít minisztériumot (nincs "tárcája"). Magyarországon a miniszterek a kormány tagjai, és a jogállásukat szabályozó 2010. évi XLIII. törvény 6. § (2) bekezdése szerint politikai vezetők (állami vezetők).
A miniszter szót e szűkebb értelmétől eltérően is alkalmazzák egyes állami vezetők tisztségének vagy rangjának megjelölésére, például a diplomáciai rangoknak az 1815-ös bécsi kongresszuson meghatározott rendszerében a kisebb államok képviseletének vezetője a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter címet viselte. Ugyancsak előfordul egyes államokban, hogy a fogalmilag miniszteri tisztséget betöltő, tehát központi államigazgatási hivatalt vezető illetve kormánytag vezetők címe nem miniszter illetve annak megfelelője a hivatalos nyelven, hanem a helyi hagyományok által meghatározott egyéb elnevezést használnak.
A szó eredete
A latin minister szóból ered, amelynek eredeti jelentése ’szolga’, illetve ’segéd’.[1] A szó eredetileg arra vonatkozott, hogy a tisztség viselője az államfő által maga mellé vett tisztségviselő, akinek a hivatása, feladata és hatásköre az állam legfőbb központi igazgatása, a közügyek intézése és vezetése.
A tisztség egyéb elnevezései
Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban e tisztség elnevezése Secretary, aminek szó szerinti jelentése titkár. Az USA külügyminiszteri tisztségének angol megnevezése Secretary of State, aminek szó szerinti fordítása államtitkár. Mivel Magyarországon és számos más országban az államtitkári a miniszterinél alacsonyabb tisztség, ezért ez félreértések forrása lehet.
A Vatikánban az Államtitkár a legfőbb kormányzati tisztségviselőt, lényegében a miniszterelnöknek megfelelő rangot jelenti.
A Szovjetunióban 1946-ig, illetve az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaságban a hasonló tisztség betöltőinek elnevezése népbiztos volt.
A miniszteri felelősség
A miniszteri felelősség körében politikai és jogi felelősségről beszélhetünk.
A felelős kormányzás kialakulása óta a magyar közjogi gondolkodás szerint a miniszter a kormány tagjaként politikai felelősséggel tartozik. A miniszter az általa vezetett minisztérium munkájáért egy személyben felelős, ezért a kormányzati feladatokat a jogszabályok nem a minisztériumokhoz, hanem a miniszterekhez telepítik.
A felelősség kollektív jellegű ezt (kollegialitásnak szokták nevezni). Ennek lényeg az, hogy a kormány (a "kabinet") politikai sorsát minden egyes miniszter osztja. A kormány döntéseiért a miniszterek egyetemes felelősséget vállalnak, azaz valamennyi kormánytagnak ki kell állnia a döntések mellett. Amennyiben egy miniszter a kormány valamely döntésével nem ért egyet, akkor vagy tartózkodik különvéleményének nyilvánításáról, vagy lemond.[2]
A miniszteri tisztség a mai Magyarországon
A miniszteri tisztség
Magyarország Kormányának tagjai a miniszterelnök, valamint a miniszterek. A miniszterelnök a miniszterek közül miniszterelnök-helyettest jelöl ki rendeletben. A miniszter és a tárca nélküli miniszter között abban a tekintetben van különbség, hogy utóbbi minisztériumot nem vezethet, a Kormány által meghatározott feladatait látja el. A miniszterek általános helyettese az államtitkár, az általuk ellátott feladat jellege alapján a minisztérium szervezeti és működési szabályzata megkülönböztet ún. "szakterületi" államtitkárokat, pl. egészségügyért felelős államtitkár; valamint parlamenti államtitkárokat. A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár szakmai vezetők, ezáltal ezen a helyen nem szükséges hatáskörük megjelenése.
A miniszterek megbízatása, felelőssége
A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. A miniszter megbízatása megszűnik: a) a Kormány megbízatásának megszűnésével, b) lemondásával, c) felmentésével, d) halálával, e) választójogának elvesztésével, valamint f) összeférhetetlenségének megállapításával. A miniszterek a Kormánynak és az Országgyűlésnek felelősek, tevékenységükről kötelesek beszámolni. A miniszterekkel szemben azonban egyéni bizalmatlansági indítvány nem nyújtható be, az Országgyűlés a Kormánytól a miniszterelnökkel szemben, a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megnevezésével benyújtott bizalmatlansági indítvány elfogadása alapján vonhatja meg a bizalmat.
Jegyzetek
- ↑ Minister címszó Finály latinszótárában
- ↑ Mezey Barna - Szente Zoltán: Európai alkotmány- és parlamentarizmus-történet. Osiris Kiadó, 2003. 542. old. ISBN 963 389 305 4
Források
- Pomogyi László. Magyar Alkotmány- és Jogtörténeti Kéziszótár. Budapest: Mérték Kiadó (2008). ISBN 978-963-9889-23-1
- Mezey Barna - Szente Zoltán: Európai alkotmány- és parlamentarizmus-történet. Osiris Kiadó, 2003. 542. old. ISBN 963 389 305 4
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.