Az intervallum latin szó, eredetileg közt, közbeeső helyet vagy bármely más közbeeső térbeli vagy időbeli dolgot jelöl. A zenében például intervallum a hangköz.

Fogalma a matematikában

A matematikában az intervallum azoknak a számoknak a halmaza, amik két adott szám közé esnek. Megkülönböztetünk zárt és nyílt intervallumokat aszerint, hogy a határoló számok beletartoznak (zárt) vagy sem (nyílt).

Elemi matematika

Az elemi matematikában az intervallum a valós számok egy „összefüggő” részhalmaza.

Formálisan:

• zárt intervallum: ${\displaystyle =\{x|a\leq x\leq b\}\,}$
• nyílt intervallum: ${\displaystyle a,b=\{x|a\leq x<b\}}$ egy balról zárt, jobbról nyílt intervallum.

  Szokás csak egy oldalról korlátos intervallumokról beszélni, és ezeket a végtelenig tartó nyílt intervallumként jelölni: ${\displaystyle a,\infty =\{x|a<x\}}$; ${\displaystyle -\infty ,b=\{x|x<=b\}}$.

  A nyílt intervallum régebben szokásos jelölése az ${\displaystyle (a,b)}$. Hasonlóan a félig zárt, félig nyílt intervallum ${\displaystyle a,b)}$-vel jelölhető.

  Az ${\displaystyle a,a=\{a\}}$ intervallumot néha degenerált intervallumnak nevezik. Az üres halmaz is intervallum.

  Topológiaszerkesztés

  A topológiában az intervallumok éppen a valós számok összefüggő részhalmazai. A zárt intervallumok zárt halmazok, a nyílt intervallumok nyílt halmazok. A félig nyílt, félig zárt intervallum általában se nem nyílt, se nem zárt halmaz, de a ${\displaystyle \infty )}$ oldal egyszerre teljesíti a nyílt és a zárt halmazok kritériumait is , így például ${\displaystyle a,\infty )}$ zárt halmaz.

  Halmazelméletszerkesztés

  A fenti definíciók természetes módon kiterjeszthetőek tetszőleges részbenrendezett halmazra.

  Intervallum-aritmetikaszerkesztés

  Az intervallumok egyik gyakorlati alkalmazása a kerekítési hibák kezelése, ahol pontos értékeket helyett a lehetséges értékek intervallumaival számolunk. Ahogy a kerekítési hibák a műveletek során nőnek, úgy lesznek egyre nagyobbak az intervallumok is.

  Az intervallum-aritmetika műveletei a hagyományos műveletek kiterjesztései: ha ${\displaystyle \oplus }$ egy folytonos bináris művelet a valós számokon, akkor tetszőleges T és S korlátos intervallumhoz a ${\displaystyle \oplus }$ intervallumművelet a következő intervallumot rendeli:

  ${\displaystyle T\oplus S:=\{t\oplus s|t\in T,s\in S\}}$

  (amely lényegében a ${\displaystyle \oplus }$ művelet által definiált komplexusművelet). Az alapműveletekre felírva ezt a definíciót a következő intervallumokat kapjuk:

  • a,b + c,d = a+c, b+d
  • a,b – c,d = a-d, b-c
  • a,b * c,d = min (ac, ad, bc, bd), max (ac, ad, bc, bd)
  • a,b / c,d = min (a/c, a/d, b/c, b/d), max (a/c, a/d, b/c, b/d) (A 0-t tartalmazó intervallummal való osztás nem értelmezett.)

  Az összeadás és a szorzás asszociatív és kommutatív, de nem disztributív, hanem szubdisztributív (annak megfelelően, hogy a kerekítési hiba nem független a műveletek sorrendjétől): Az X(Y+Z) halmaz részhalmaza az XY+XZ halmaznak.

  Az intervallum-aritmetikában a relációk definiálása a következő nehézségekbe ütközik. Ha a T és S intervallumokra T < S azt jelenti, hogy T minden eleme kisebb S minden eleménél, és a T ≥ S azt jelenti, hogy T minden eleme nagyobb vagy egyenlő S minden eleménél, akkor a T ${\displaystyle \not <}$ S reláció nem ugyanakkor állna fenn, mint T ≥ S (holott ez egyedi valós számokra teljesül). Célszerű ezért az intervallumok közötti relációkat csak bizonyos intervallumpárokra definiálni (vagy a többire határozatlannak minősíteni). Ha Int az intervallumok halmaza, akkor a (bármely pár esetén értelmezett) R reláció a háromértékű logika szemléletéhez hasonló Int × Int ${\displaystyle \rightarrow }$ {0,1,2} hozzárendelés, ahol a 2 érték a „határozatlan” vagy érték. Ennek megfelelően, ha R tetszőleges, a valós számokon értelmezett reláció, akkor bármely T és S intervallumra T R S:

  • igaz, ha tRs igaz minden T-beli t-re és S-beli s-re,
  • hamis, ha tRs hamis minden ilyen t-re és s-re,
  • határozatlan, máskülönben.