Galileo Ferraris - - elektronica.hu

Figyelmeztetés: Az oldal megtekintése csak a 18 éven felüli látogatók számára szól!
Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez. Igen, Elfogadom

Electronica.hu | Az elektrotechnika alapfogalmai : Elektrotechnika | Elektronika



...


...
...


A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Galileo Ferraris
 

A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

Galileo Ferraris
Született1847. október 30.[1][2][3][4][5]
Elhunyt1897. február 7. (49 évesen)[1][2][8][9][10]
Torino[11][6]
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1897. február 7.)
Foglalkozása
  • fizikus
  • feltaláló
  • politikus
  • elektrotechnikus
TisztségeOlasz Királyság szenátora
IskoláiTorinói Egyetem
SírhelyeMonumental Cemetery of Turin
A Wikimédia Commons tartalmaz Galileo Ferraris témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Galileo Ferraris (Livorno Ferraris, 1847. október 31.Torino, 1897. február 7.) olasz egyetemi tanár, fizikus és villamosmérnök, a váltóáramú áramellátás egyik úttörője és az indukciós motor feltalálója, annak ellenére, hogy bár munkáját soha nem szabadalmaztatta, mégis a világon elsőként publikálta a háromfázisú motor működési elvét.[12][13][14][15]

Életút

Az un. "Ferraris motor" vázlata 1885-ből

A Livorno Vercellese-ben (Szardíniai Királyság) született, majd mérnöki diplomát szerzett, és az Olasz Királyi Iparmúzeumnál lett műszaki fizika asszisztens. Ferraris már 1885-ben önállóan kutatta a forgó mágneses mezőt. Ferraris különböző típusú aszinkron elektromos motorokkal kísérletezett. A kutatások és tanulmányai eredményeként kifejlesztette a generátort, amelyet úgy lehet elképzelni, mint egy fordított irányban működő váltakozó áramú motort, amely a mechanikus (forgó) teljesítményt elektromos teljesítményre (váltakozó áramként) alakítja át. 1886-ban a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották.[16]

1885-től fogva kísérletezett asszinkron motorokkal. Ferraris egy olyan motort dolgozott ki, amely derékszögben elektromágneseket használ, és 90°-os fáziseltolásos elven váltakozó árammal működtetett, így forgó mágneses teret állított elő. A motor iránya megfordítható az egyik áram polaritásának megfordításával. Az elv tette lehetővé a ma már széles körben használt aszinkron, önindító indukciós motor kifejlesztését.

Abban a hitben élt, hogy az új fejlesztések tudományos és szellemi értékei messze felülmúlják az anyagi értékeket, így szándékosan nem szabadalmaztatta találmányát. Újfajta indukciós motorjainak működését a kezdetektől (1885) fogva szabadon bemutatta minden érdeklődőnek a torinói egyetemi laboratóriumában.[17]

1888. március 11-én Ferraris a torinói Királyi Tudományos Akadémián publikálta kutatásait.

Két hónappal később Nikola Tesla benyújtotta 381,968-as amerikai szabadalmat, amelyet 1887. október 12-én nyújtottak be. Sorszám: 252,132). Ezek a váltakozó áramú generátorok úgy működtek, hogy egymástól meghatározott mértékben fázisban eltolt váltakozó áramok rendszerét hozták létre, és működésük a forgó mágneses mezőtől függött. Az így létrejött többfázisú áramforrás hamarosan széles körben elterjedt. A többfázisú generátor feltalálása kulcsfontosságú a villamosítás történetében, akárcsak a teljesítménytranszformátoré. Ezek a találmányok lehetővé tették, hogy az áramot vezetékeken keresztül gazdaságosan lehessen jelentős távolságokra továbbítani. A többfázisú villamos energia lehetővé tette a vízenergia felhasználását (nagy gátakon lévő vízerőműveken keresztül) távoli helyeken, lehetővé téve ezáltal a lezúduló víz mechanikai energiájának villamos energiává történő átalakítását, amelyet aztán egy villanymotorba lehetett táplálni bármely olyan helyen, ahol mechanikai munkát kellett végezni. Ez a sokoldalúság indította el az energiaátviteli hálózati hálózatok növekedését a világ minden táján.

1889-ben Ferraris az Olasz Ipari Intézetben, egy villamosmérnöki iskolában dolgozott (ez volt az első ilyen jellegű iskola Olaszországban, amelyet később a Politecnico di Torinóba integráltak). 1896-ban Ferraris belépett az Olasz Elektrotechnikai Egyesületbe, és ő lett a szervezet első országos elnöke.

Nem korlátozta kutatási érdeklődését az elektromosságra. A dioptriás műszerek alapvető tulajdonságait is kutatta, és elemi ábrázolást készített az elméletről és annak alkalmazásairól. Munkája tartalmazza a geometriai dioptriák részletes leírását a nem centrikus rendszerek esetében. Nagyobb általánosságot nyújtott, mint korábban a távcsőrendszerekkel kapcsolatos feldolgozásokban, és kevésbé hangsúlyozta az alkalmazásokat.

A második fő fejezetekben a kapott eredményeket optikai eszközökre alkalmazza. Részletesen foglalkozott a nagyítással, a látómezővel és a műszer fényerejével. A kúp nyitási szögének szerzőjeként megnevezett látómező, a lencse első főpontjainak csúcsa és a látott tárgy részei által alkotott bázisa azonos fényerővel fog rendelkezni.[18]

Emlékezete

Torino városa megemlékezett Ferrarisnak a tudományhoz való hozzájárulásáról: Egy általános bizottság javasolta, hogy a torinói Királyi Iparmúzeumot egészítsék ki egy állandó emlékművel, amely Ferraris tudományos és ipari eredményeinek állít emléket, emellett egy sugárutat is elneveztek Ferraris tiszteletére.[19]

2021 januárjában Ferrarist az IEEE Milestones programja kitüntette az "emberiség javára történő technológiai innovációhoz és kiválósághoz való hozzájárulásáért", nevezetesen a "Forgómezők és korai indukciós motorok, 1885-1888" című munkájáért. Az ennek megfelelő plakett a feliratot viseli:

Galileo Ferraris, a torinói Olasz Iparmúzeum (ma Politechnikai Múzeum) professzora, aki feltalálta és bemutatta a forgó mágneses mező elvét. Ferraris mezőjét, amelyet két egymásra merőleges tengelyű, álló tekercs állított elő, 90 fokkal eltolt fázisú váltakozó áram hajtotta. Ferraris kétfázisú váltakozó áramú motorok prototípusait is megépítette. A forgó mezőknek, a többfázisú áramoknak és indukciós motorokban való alkalmazásuknak alapvető szerepe volt a világ villamosításában.

– IEEE.org

Publikációi

Fondamenti scientifici dell'elettrotecnica, 1899

Jegyzetek

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
  3. http://www.treccani.it/enciclopedia/galileo-ferraris_(Enciclopedia-Italiana)/
  4. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  5. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  6. a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  7. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. augusztus 29.)
  8. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Brockhaus (német nyelven)
  11. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28.
  12. Alternating currents of electricity: their generation, measurement, distribution, and application by Gisbert Kapp, William Stanley, Jr. Johnston, 1893. p. 140.
  13. Larned, J. N., & Reiley, A. C. (1901). History for ready reference: From the best historians, biographers, and specialists; their own words in a complete system of history. Springfield, Mass: The C.A. Nichols Co.. p. 440. 1888, Galileo Ferraris, in Italy, and Nikola Tesla, in the United States, brought out motors operating by systems of alternating currents displaced from one another in phase by definite amounts and producing what is known as the rotating magnetic field.
  14. The Electrical engineer. (1888). London: Biggs & Co. p., 239. cf., "... new application of the alternating current in the production of rotary motion was made known almost simultaneously by two experimenters, Nikola Tesla and Galileo Ferraris, and the subject has attracted general attention from the fact that no commutator or connection of any kind with the armature was required."
  15. Nichols, E. L.. NOTE. Galileo Ferraris, Physical Review, 505–506. o. (1897) 
  16. Galileo Ferraris
  17. Galileo Ferraris cikk az angol Encyclopedia Britannica-ban. Link:1
  18. G. Reimer (1886). Die Fortschritte der Physik (tr., The progress of physics), Volume 35. Berlin etc.: Deutsche physikalische Gesellschaft etc.. Page 354.
  19. The Electrical review. IPC Electrical-Electronic Press, 357–. o. (1897) 
  20. Le proprietà cardinali degli strumenti ottici, www.worldcat.org See vol. 3 of Opere di Galileo Ferraris.
  21. Wilson, E. B. (1904). „Review: Wissenschaftliche Grundlagen der Elektrotechnik Von Galileo Ferraris. Leo Finzi német nyelvű kiadása”. Bull. Amer. Math. Soc. 10 (5), 266–267. o. DOI:10.1090/S0002-9904-1904-01108-8.  

Fordításszerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Galileo Ferraris című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkszerkesztés

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Galileo_Ferraris
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.






A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.