A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Faraday elektrolízis-törvényei mennyiségi összefüggések, amelyek Michael Faraday 1834-ben publikált elektrokémiai kutatásain alapulnak.[1]
Általános megfogalmazás
Az elektrolízis Faraday-féle törvénye az alábbiak szerint megadja, hogy milyen kapcsolat van az elektrolízis során az elektródákon kiváló anyag mennyisége és az elektroliton áthaladó elektromos töltésmennyiség között, illetve ezt a kapcsolatot hogyan befolyásolja az adott közeg anyagi minősége (a moláris tömeg, az ion töltésszáma).[2] Az összefüggés szerint:
, ahol
- az elektrolízis során képződő anyag tömege grammokban.
- az elektromos töltésmennyiség (mértékegysége: coulomb)
- = 96 485 C/mol a Faraday-állandó
- az anyag moláris tömege
- az oxidációs szám változása
Egyenáramú elektrolízis esetén a idő alatt átáramló töltésmennyiség az áramerősség () és az idő szorzata: , így
- .
A képződő anyagmennyiség mólban kifejezve: , tehát:
- .
Időben változó elektromos áram esetén az elektromos töltésmennyiség az elektromos áram idő szerinti integrálja:
- ,
ahol az elektrolízis teljes ideje, az () pedig az elektromos áram idő szerinti függvénye.[3]
Ötvözetekre
,
ahol a tömegtört.
A törvény szemléletes jelentése
Az elektrolízis Faraday-féle törvénye kétféle módon is szemléltethető.
Az úgynevezett első törvény (Faraday első elektrolízis-törvénye) szerint:
Az elektrolízis során az elektródokon képződő anyag tömege arányos az áthaladó elektromos töltésmennyiséggel. Eszerint mivel adott anyag eseten és konstansok, minél nagyobb a értéke, annál több anyag fog képződni ().
Faraday második elektrolízis-törvénye szerint adott elektromos töltésmennyiséggel elektrolizált anyag mennyisége arányos az anyag kémiai egyenértéksúlyával, ami . Ebben a megfogalmazásban a a konstans, tehát minél nagyobb az , annál több anyag fog képződni ().
Más szavakkal: azonos töltésmennyiség különböző elektrolitokból kémiailag egyenértékű anyagmennyiséget választ ki.
Jegyzetek
- ↑ Ehl, Rosemary Gene, Ihde, Aaron (1954). „Faraday's Electrochemical Laws and the Determination of Equivalent Weights”. Journal of Chemical Education 31 (May), 226 – 232. o.
- ↑ Litz J.: Fizika II. Termodinamika és molekuláris fizika - Elektromosság és mágnesesség, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005 ISBN 9631954463
- ↑ For a similar treatment, see Strong, F. C. (1961). „Faraday's Laws in One Equation”. Journal of Chemical Education 38, 98. o.
További információk
- Serway, Moses, and Moyer, Modern Physics, third edition (2005).
Kapcsolódó oldalak
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Faraday's laws of electrolysis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.