A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A Cayley-formula egy gráfelméleti leszámlálási tétel, melyet Arthur Cayley-ről neveztek el. Meghatározza, hogy hány különböző csúcsú számozott fa adható meg. Ez az érték:
Történet
Arthur Cayley 1889-ben publikálta cikkét, mely tartalmazza ezt a formulát. A tételt azonban már korábban bebizonyították. 1860-ban Carl W. Borchardt (akinek elsőbbségét maga Cayley is elismerte), és még ennél is korábban, 1857-ben, James Joseph Sylvester közölt egy ezzel egyenértékű eredményt. Cayley cikkében az újdonság a gráfelmélet alkalmazása volt, és a tétel azóta is az ő nevéhez fűződik.
Bizonyítás
Tekintsük az
halmazt, mint a gráf csúcsainak halmazát. Jelöljük -nel a lehetséges fák számát csúcson. Nyilvánvalóan adódik, hogy
- .
Hangsúlyozzuk, hogy számozott fákat vizsgálunk, vagyis 3 csúcspontú fa (gráf-izomorfizmus erejéig) csak 1 van, míg a számozott esetben a másodfokú pontot háromféleképpen választhatjuk meg, így ott 3 különböző megoldás létezik.
1. bizonyítás
A tétel legismertebb bizonyítása a Prüfer-kód felhasználásával történik. Mivel ez kölcsönösen egyértelmű (bijektív) megfeleltetést ad a számozott fák száma és az n - 2 hosszú számsorozatok között (melyeknek minden eleme 1 és n közti egész), így nyilvánvalóan adódik az állítás, vagyis
Lemma. A számozott fák és a Prüfer-kódok között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés létezik.
Bizonyítás.
Nyilvánvaló, hogy minden fához egyértelműen tartozik egy Prüfer-kód. Azt kell még belátni, hogy minden Prüfer-kódhoz (legyen ez v1, v2, … ,vn-2) is egyértelműen létezik egy fa, amit leír. Abból, hogy hány számból áll a kód azonnal kapjuk n értékét, hiszen a sorozat n - 2 hosszú. Legyen wk az a pont, amelynek elhagyásakor vk-t feljegyeztük. Tehát ha meghatározzuk wk-t minden k-ra, akkor már egyértelműen rekonstruálható a fa, hiszen élei pontosan a {wk, vk} párok. A wk-k pedig könnyen meghatározhatók, hiszen w1 a legkisebb olyan szám, ami nem fordul elő v1,v2,…,vn-1 között, általánosan pedig wk az a szám, ami nem fordul elő w1,w2,…,wk-1,vk,…,vn-1 számok között. Ilyen szám mindig létezik, hiszen ha mind különböző lenne, akkor is csak n - 1 -et zártunk ki az n-ből. Megkaptuk tehát a
éleket. Be kell látnunk, hogy ezek fát határoznak meg (tehát körmentes gráfot), és ekkor a gráf Prüfer-kódja éppen v1,v2,…,vn-1. Tegyük fel indirekt módon, hogy van a gráfban kör. A Prüfer-kód „visszafejtése” során minden egyes újabb wi felírásakor egy újabb pontot, és egy újabb élet kapunk meg. Kell lennie egy olyan lépésnek, amikor a kör utolsó élét húzzuk be, de ekkor egy olyan wi-t kéne felírnunk, amely már korábban szerepelt, ez azonban a fenti eljárásban nem lehetséges. Tehát minden n - 1 elemű sorozathoz, amelyben az első n - 2 elem mindegyike lehet {1,2,…,n} és az utolsó elem n, tartozik egy fa, és különböző sorozatokhoz különböző fa tartozik.
2. bizonyítás
A következő ötlet Riordantól és Rényitől származik. A bizonyítás alapgondolata egy olyan rekurzió megadása, melynek segítségével könnyen megoldható a probléma. A megfelelő rekurzió megtalálásához egy bonyolultabb probléma vizsgálatán keresztül juthatunk el. Legyen A az N = {1,2,3,…,n} csúcsok egy tetszőleges k elemű részhalmaza. Tekintsük az n csúcson megadható k darab fát tartalmazó (számozott) erdők számát, ahol az A halmaz elemei különböző fákban vannak. Jelöljük ezt Tn,k-val. Nyilvánvaló, hogy az A halmaznak csak az elemszáma számít. Ekkor Tn,1 = Tn. Tekintsünk egy F erdőt az A = {1,2,3,…,k} halmazzal, és ennek 1 csúcsát, melynek i db szomszédja van. Amennyiben ezt a csúcsot elhagyjuk, úgy az i db szomszéd és a 2,3,…,k pontok együtt Tn-1,k-1+i darab erdőt adnak. Mivel i-t tetszőlegesen választhatjuk ki aközül az n-k csúcs közül, mely az 1,2,…,k csúcsoktól különbözik, így n ≥ k ≥ 1 -re az következik, hogy
Legyen T0,0= 1 és n > 1 esetén Tn,0= 0. T0,0 = 1 azért szükséges, hogy fennálljon Tn,n = 1. Ekkor
amiből speciálisan:
Bizonyítás. A bizonyítás teljes indukcióval történik. A rekurziót (1)-et és az állítást felhasználva kapjuk:
Legyen i = n - k - i
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.