A tűzjelzőt vagy tűzjelző rendszert a hivatalos tűzvédelmi terminológiában beépített tűzjelző berendezésnek nevezik. A pontos definíciót 28/2011. (IX. 6.) BM rendelettel kiadott Országos tűzvédelmi szabályzat adja meg:

„Beépített tűzjelző berendezés: az építményben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz kifejlődésének korai szakaszában észlelést, jelzést és megfelelő tűzvédelmi intézkedést (tűzoltóság értesítése, tűzszakaszhatáron elhelyezett ajtók csukása, oltóberendezések indítása stb.) önműködően végző berendezés.”

A tűzjelző berendezés felépítése

A tűzjelző berendezés általános felépítése a következő:

• Tűzjelző központ (EN 54-2)
• Tápellátás (elsődleges és másodlagos) (EN 54-4)
• Automatikus érzékelők (füst-, láng-, hősebesség-érzékelő stb.)
• Kézi jelzésadók (EN 54-11)
• Hangjelzők (EN 54-3)
• Fényjelzők (EN 54-23)
• Tűz- és hibaátjelző egység (opcionális, amennyiben a jogszabály vagy a hatóság az adott létesítmény esetében előírja)

Az analóg tűzjelző rendszerek a következő részegységeket tartalmazhatják az előzőeken túl:

• Zárlatszakaszoló (rövidzár izolátor) (EN 54-17)
• Bemeneti/kimeneti eszközök (jelző/vezérlő modulok)(EN 54-18)

Az eszközöket általában vezetékek kötik össze, de ismert a rádiókapcsolattal kialakított rendszer is.

Tűzjelző központ

A tűzjelző berendezés fontos eleme, amelynek általános feladatai a következők.

• Ellátja energiával a rendszer többi elemét.
• Fogadja a hozzákapcsolt érzékelőktől érkező jeleket.
• Meghatározza, hogy a jelek tűzriasztási állapotnak felelnek-e meg.
• Hallhatóan és láthatóan jelzi a tűzriasztási állapotot.
• Jelzi a tűz helyét.
• Lehetőleg regisztrálja a tűzriasztásra vonatkozó információkat.
• Felügyeli a rendszer üzemszerű működését és hiba (pl. zárlat, vonalszakadás vagy energia ellátási hiba, stb.) esetén látható és hallható jelzést ad.
• Továbbítja a riasztást a hang-, illetve fényjelző berendezések felé.
• Továbbítja a tűzriasztást, illetve a hibajelzést távjelző segítségével.
• Vezérli a tűzvédelmi berendezéseket (automatikus oltóberendezés, hő- és füstelvezető stb.).

Automatikus érzékelők

A tűz során megjelenő tűzjellemzőket észlelő eszközöket nevezzük automatikus érzékelőknek. Az érzékelőket különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk, melyek a következők lehetnek:

Az érzékelt tűzjellemző alapján

• Hőérzékelő: olyan érzékelő, amely a hőmérséklet emelkedésére reagál.
• Füstérzékelő: olyan érzékelő, amely szemcsés égéstermékekre és/vagy a levegőben pirolízises anyagokra (aeroszolokra) érzékeny.
  • Ionizációs füstérzékelő: az égéstermékekre érzékeny olyan érzékelő, amelyben az égéstermékek képesek hatást gyakorolni az ionizációs áramra.
  • Optikai füstérzékelő: olyan égéstermékekre érzékeny érzékelő, amely égéstermékek az elektromágneses spektrum infravörös, látható és/vagy ultraibolya tartományaiban a fényelnyelést vagy a szóródást képesek befolyásolni.
  • Aspirációs füstérzékelő: olyan speciálisan kifejlesztett érzékelő, melynek nagy teljesítményű ventilátora egy csőrendszeren keresztül állandóan szívja a helyiség levegőjét az érzékelő kamrába, ahol a füstérzékelő már csekély füstnyomokat is felismer, és riasztást továbbít a tűzjelző központba.
• Gázérzékelő: olyan érzékelő, amely az égés és/vagy termikus bomlás során keletkező gáznemű anyagra érzékeny.
• Lángérzékelő: olyan érzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott sugárzásra reagál.
  • Infravörös (IR) lángérzékelő: lángérzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott 850 nm-nél nagyobb sugárzásra reagál.
  • Ultraibolya (UV) lángérzékelő: lángérzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott 300 nm-nél kisebb sugárzásra reagál.
• Többfunkciós érzékelő: olyan érzékelő, amely egynél több tűzjellemzőre reagál.

A tűzjellemző feldolgozási módja szerint

• Küszöbérték érzékelő: olyan érzékelő, amely akkor kezdeményez riasztást, amikor a mért tűzjellemző nagysága bizonyos értéket elég hosszú ideig meghalad.
• Különbségérzékelő: olyan érzékelő, amely akkor kezdeményez riasztást, amikor a két vagy több helyen mért jelenség nagyságában mutatkozó – általában csekély – különbség bizonyos értéket elegendő ideig meghalad.

A térbeli elhelyezkedés szerint

• Pontszerű érzékelő: olyan érzékelő, amely egy rögzített pont környezetében érzékelt tűzjellemzőre reagál.
• Többpont-szerű érzékelő: olyan érzékelő, amely több meghatározott pont környezetében érzékelt tűzjellemzőre reagál.
• Vonalszerű érzékelő: olyan érzékelő, amely egy folytonos vonal mentén érzékelt tűzjellemzőre reagál.

Az érzékelő visszaállíthatósága szerint

• Önműködően visszaálló: a riasztás után önműködően állítja önmagát normál, érzékelésre kész állapotba.
• Visszaállítható: a riasztás után a helyszínen vagy távolról elvégzett művelettel lehet visszaállítani normál, érzékelésre kész állapotba.
• Nem visszaállítható: a riasztás után a nem állítható vissza normál, érzékelésre kész állapotba.

Vizsgált állapot száma szerint

• Kétállapotú érzékelő: az érzékelő a „normál” és a „tűzriasztás” állapottal kapcsolatos két kimeneti állapot közül az egyiket adja.
• Többállapotú érzékelő: az érzékelő kettőnél több, korlátozott számú állapot közül, amelyek a „normál” és a „tűzriasztás” és más rendellenes állapotokkal kapcsolatosak, az egyiket adja.
• Analóg érzékelő: az érzékelő által kiadott kimeneti jel tükrözi az érzékelt jelenség értékét.

Kézi jelzésadók

A kézi jelzésadó a tűzjelző berendezésnek azon alkotóeleme, amelyet a risztás kézi kezdeményezésére használnak. A riasztás-kezdeményezés lehetőségének módja szerint a következő típusokat különböztetjük meg:

• A típusú (közvetlen) kézi jelzésadó.
• B típusú (közvetett működtetésű) kézi jelzésadó.

Külső riasztóeszközök

A tűzjelző központon kívül a létesítmény területén is szükségessé válhat a tűzriasztás Hanggal, illetve fénnyel való megjelenítésére, valamint a riasztásra vonatkozó egyéb adatok valamilyen megjelenítésére. E célokat szolgálják:

• a szirénák,
• fényjelzők,
• másodkijelzők,
• grafikus megjelenítők.

Tűzriasztást és hibajelzést továbbító és fogadó berendezés

A tűzjelző központ állandó felügyeletének hiányában vagy annak kiegészítésére alkalmazható a tűzriasztást és hibajelzést elkülönítetten továbbító berendezés, amely a tűzjelző berendezés jelzéseit egy távfelügyeleti központba, vagy a tűzoltóság híradó ügyeletére küldi. Átjelzéseket fogadó távfügyeleti központot csak olyan cég üzemeltethet, amely e tevékenység céljából regisztrálva van Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon.

Rövidzár-leválasztó eszköz (izolátor)

Az analóg tűzjelző rendszerek sok érzékelőt tartalmazó vezetékszakaszain az esetleges rövidzár káros hatásainak kiküszöbölése érdekében rövidzár-leválasztókat (más néven izolátorokat) építenek be. Az előbb említett meghibásodások ekkor csak a két izolátor közötti szakaszt érintik, a rendszer többi része továbbra is működőképes marad.

Vezérlőmodulok

A címezhető analóg rendszereknél az érzékelőket a tűzjelző központtal összekötő vezetékek tartalmazhatnak címezhető output elemeket, amelyek vezérlik a külső riasztóegységeket, a tűzvédelmi berendezéseket, gépészeti elemeket, nyílászárókat stb.

Jelzőmodulok

A címezhető analóg rendszereknél lehetőség van külső kontaktus jellegű jelzések (sprinklerrendszer, épületgépészeti berendezések stb.) fogadására és tűzjelző központban történő megjelenítésére.