Anionnak nevezzük a negatív töltésű ionokat.

Negatív töltést akkor kap egy részecske, ha több elektron található benne, mint proton. Az elektrontöbblet lehet egy vagy több, e szerint az anionok töltése is lehet egyszeres vagy többszörös. Általános jelölésük: A⁻, A²⁻, Aⁿ⁻ stb.

A negatív (és a pozitív) töltésű ionok között is vannak egyatomosak (mint például a Cl^- kloridion, O^2- oxidion stb.), és vannak többatomosak (ún. összetett vagy molekulaionok, például SO2−4szulfát, CO2−3 karbonát).

A többatomos ionok zöme szerves vegyület (pl.: CH₃COO^– acetát, (COO)2-2 oxalát).

Ionok önmagukban nem, vagy csak extrém körülmények között (pl.: plazmaállapotban) fordulnak elő. Az ionok gyakoribb előfordulási formái:

• vizes oldatokban (hidratált formában)
• kristályrácsokban (ionrács)
• ionos vegyületek olvadékaiban

Az önmagában álló ion ritka, nagyon hamar elveszti töltését, vagy egy ellenkező töltésű ionnal reakcióba lép. A magányos ionok gyakran képeznek szabad gyököket.

Az anion görög szó, felmenőt jelent. Michael Faraday-től származik az elnevezés, aki az elektrolízissel kapcsolatos elnevezések kérdésében barátjához, William Whewell(en) történészhez fordult.^[1]

Jegyzetek

Források

Bodonyi Ferenc: Kémiai összefoglaló

Kapcsolódó szócikkek

• kation
• ikerion